Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
4316 Miről is van szó? Az európai gazdasági, társadalmi fejlődésnek a kilencvenes években tapasztalt vonásai nem egyszer új jelenségeket mutatnak a korábbi évtizedekhez képest. Bizony nem egyszer újra kell gondolni a végrehajtó hatalom önállóságát, lehetőségeit a törvényhozó hatalommal szemben is, illetőleg a bírói hatalom érvényesülését. (10.40) Nyugaton úgy mondják, létezik egy olyan jelenség is, hogy eurokorrupció. Gondolok itt arra, hogy egyre fontosabbá válik a legdemokratikusabb országokban is a maffiaszerű bűnözés, a terrorizmus mellett bizony a politikai bűnözés egyfajta figyelemmel kísérés e és megfékezése is. Ezért azt hiszem, hogy az ennek megfelelés új kérdéseket is felvet a bíráskodás számára. Nem arról van szó tehát, hogy most bekövetkezik a politikai bűnözés - mondjuk - KeletEurópában, Magyarországon is, és ennek érdekében fel kell ál lítani egy nagyon független hatalmat, hanem arról van szó, hogy a társadalmigazdasági jelenségek új tényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és bizony ma a bíráskodás befolyásolására nemcsak olyan lehetőségek vannak, mint korábban voltak a végrehajtó hat alom részéről, hanem ennél sokkal körmönfontabb, a gazdasági élet, politikai élet sötét mezőjében tevékenykedők részéről sokkal rafináltabb eszközök is előfordulhatnak. Ezért azt hiszem, egyet kell érteni azzal az Európa tanácsi ajánlással - amelyről szólt Isépy úr is - olyan vonatkozásban, hogy ugyan nem mond semmiféle kötelező kaptafaszerű megoldást, de azt mondja, hogy a kormányzattól, közigazgatástól független, bírók által - vagy bírók által is - választott hatóságokat kell létrehozni, amely alkalmas az igazságszolgáltatás, a külső igazgatás megoldására - még egyszer mondom - a végrehajtó hatalomtól függetlenül. Ezeknek a bevezetésére ajánlja más országok figyelmébe az igazságszolgáltatási főtanács megoldást. Még egyszer hangsúlyozom: természetesen két e gyforma ebből nincsen Európában. Végezetül: ami a magyar megoldást illeti. Szerintem ez a megoldás nagyon sajátosan magyar megoldás. Erre nem lehet azt mondani, hogy lefordították az idevágó spanyol vagy francia rendelkezéseket és ideültettük. Szerintem vi gyáz arra, hogy ez a függetlenség a lehető legteljesebb legyen, de nem korlátlan és nem fék vagy ellensúly nélküli. Mert az igazságszolgáltatási tanács 15 tagjából 9 bíró, ezeket a tagokat maguk a bírók választják; ebben a tanácsban részt vesz az igazságüg yminiszter; részt vesz a legfőbb ügyész; ahogy elhangzott: az ügyvédi kamara elnöke; és részt vesznek a parlament által kijelölt két bizottság tagjai is. Ezzel azt akarom mondani, nincs arról szó, hogy valami teljesen független, az élettől elrugaszkodott szervezet lenne ez a tanács. Emellett természetesen az is egy sajátosság, hogy a tanács hatásköre úgymond magát a Legfelsőbb Bíróság igazgatási tevékenységét nem érinti, hanem csak az ítélőtáblák és a megyei bíróságok, illetőleg az egyéb bíróságok igazgatá sával foglalkozik, illetve kinevezési jogköre az ítélőtábla és a megyei bíróságok vezetői tekintetében van. Tehát a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés választja továbbra is, és úgy, ahogy eddig is szólt, természetesen a Legfelsőbb Bíróság az Ország gyűléshez tartozik ilyen formán. Mindamellett viszont maguknak a bíráknak a kinevezését pedig továbbra is a köztársasági elnök jogkörében tartja a törvény. A megoldások széles skálája természetesen elképzelhető, de azt hiszem, az a veszély nem fenyeget, am iről itt többen szóltak, hogy egy teljesen kontroll nélküli, ellenőrzés nélküli, úgymond önálló hatóság jön létre, és sem a törvényhozó hatalomnak, sem a végrehajtó hatalomnak beleszólása az ő tevékenységükbe nincs. Természetesen beleszólása olyképpen van, ahogy az előbb is vázoltam: azt nyilván nem teheti meg, hogy közvetlenül belenyúl az igazságszolgáltatási tanács tevékenységébe. Összességében azt szeretném mondani: arról persze nehéz szólni most itt, hogy ez a tanács valóban olyan jól foge működni, min t ahogy ahhoz most itt az előterjesztő reménye fűződik, valóban beválike és a magyar jogrendszer szerves részét fogja néhány éven belül képezni. De azt hiszem, hogy az az út, amelyen a kormányzat elindult ilyen vonatkozásban, az nagyon helyes és támogatan dó. Nem kell attól sem megijedni, ha a következő években bizonyos szempontból korrekció válik szükségessé mondjuk a bíróság külső igazgatását illetően, akkor ezt meg kell tenni.
