Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
4313 Többvádlottas ügyben - és ezt, azt hiszem, tudjuk a gyakorlatból is - rendkívüli nehézséget okoz a bírónak úgy összehívni a vádlottakat, hogy viszonylag rövid időn belül kihallgathatóak legyenek, mert ha többvádlottas ügyről van szó, hol az egyik, hol a másik hiányzik. Itt mindig felvetődik az a kérdés - és mi, gyakorló jogászok is felvetjük, de egyből tudjuk rá a választ , hogy miért nem próbálja a bíróság erőteljesebben szankcionálni ezt a rendkívül rossz megjelenési fegye lmet. Gondolok itt mondjuk az elővezetésre vagy éppen a bírságra. Persze tudjuk azt is, hogy az előbbi kérdés is rendkívüli bonyodalmakat okoz, nem utolsósorban például annak költsége. Nemegyszer bizony ki lehetne szabni bírságot, de az legalább annyira fo rmális volna, mintha nem tennénk semmit, ugyanis annak behajtása meglehetősen kétséges - erre vannak gyakorlati példák. A tényleges helyzethez tartozik az is, hogy a '93. évi hatáskörváltozást követően a helyi bíróságok ügyfélforgalmának megnövekedése mell ett vagy azzal együtt a megyei bíróságok ügyfélforgalma is változott, bizonyos ügyfajtáknál csökkent. Így például a megyei bíróságokhoz elsőfokra érkező ügyek, keresetek száma mintegy 3040 százalékkal csökkent a hatáskörváltozás miatt. Ugyanakkor a gazdas ági perek száma ott természetesen valamelyest növekedett. Ezzel együtt kell megemlíteni azt is, amiről többen szóltak - többek között az elmúlt héten a Legfelsőbb Bíróság elnöke is , hogy a Legfelsőbb Bíróság ügyforgalma viszont erőteljesen nőtt: a felülv izsgálati kérelmeknél mintegy háromszorosára, a fellebbezéseknél 1030 százalékkal. A Legfelsőbb Bíróságnál lévő ügyek megoszlása - amennyiben megnézzük a fellebbezési és felülvizsgálati ügyeket - kétharmadegyharmad arányban áll. A fellebbezési ügyként od akerült ügyek száma az összes ügy kétharmadát képezi. Tehát látjuk azt, hogy ma a Legfelsőbb Bíróság jobbára fellebbezési bíróságként működik. Ma tehát így néz ki az ügyforgalom. Azt megkell említeni, hogy az a mintegy 180 000 ügy, amely ma a bíróságon van , körülbelül úgy néz ki, hogy mára eljutottunk oda, hogy egy évben nagyjából azonos a befejezés és az érkezés száma. Még egy nagyon fontos kérdéscsoportot említenék meg. Talán kevesen említették a mostani vitában az ítélkezési gyakorlat, eljárási idők és a többik mellett a bíróságok segédszemélyzetét, az alkalmazotti létszámokat, illetőleg az ehhez kapcsolódó munkákat illetően, hogy bizony, nemegyszer az is hátráltatja a gyors ítélkezést, az is elhúzza az eljárásokat, hogy nincs elegendő segédszemélyzet - m ondom így , alkalmazotti állomány a bíróságoknál, nem tudják időben és gyorsan leírni a már meghozott ítéleteket, és itt sok hónapos időkről, elhúzódásokról is lehet beszélni. Ez nem jó, mert mindaddig bizonytalan helyzetben van mindenki. Nincs, aki leírj a, aztán időnként az is gondot okoz, hogy még kiérkezzen a levél az ügyfélhez. Manapság nagyon nehéz az állampolgárokkal való kapcsolattartás is, és ez bizony tetemes költségeket is felemészt a bíróságoknál. A dologi feltételekről - számítógépesítésről és egyebekről - nem szólok; azt hiszem, erről már itt többen szóltak. Azt mindenesetre meg kell említeni, hogy amennyiben végig akarjuk vinni ezt az igazságszolgáltatási reformot, és jól akarjuk végigvinni, akkor ennek egyik nagyon fontos feltétele a bírósági dologi feltételek - ezen belül a számítástechnikai fölszereltség - megfelelő szintre hozása. A harmadik kérdés ezen a nagy csoporton belül, hogy miért most próbálja ez a kormány beindítani az igazságügyi reformot. Én is azt mondom, hogy most beindítjuk a reformot, és ezt a következő egykét évben követi még több, a reformhoz kapcsolódó új törvény elfogadása, kezdve a büntetőeljárásjog újraszabályozásától, a cégeljáráson keresztül, adott esetben egy új polgári eljárásjogi kódexig. Többen is elmondták, de m eg kell erősíteni: nincs arról szó, hogy valami egészen új dolgok jöttek ide a Ház elé. A '80as évek óta, tulajdonképpen már a rendszerváltást megelőzően vita alatt állt a három- vagy négyszintű bíráskodási szervezet ügye. Ebben akkor, a '80as évek végén nem született konszenzus. Többször felmerült az eljárásjogok újrakodifikálása. Ebben sem született végül
