Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
4312 végrehajthatóe ez az ítélet. Ennek az ítéletnek a végrehajtása pedig ismét tetemes időt, költséget vesz igénybe, és azért aztán mélyen elgondol kozva ezekről, hallván a rossz híreket, úgy döntenek, hogy mégsem fordulnak bíróságokhoz. Ezzel ellentétesen persze van egy olyan érdekes gyakorlat is, hogy mások pedig pont ezért fordulnak bíróságokhoz: tehát akik úgy gondolják, hogy a jognak a mezsgyéjén vagy éppen a mezsgyén kívül érdemes járni, és érdemes azzal számolni, hogy mondjuk a bírósági ügyek átfutási ideje több évet vesz igénybe; és ahogy mondtam az előbb, miután megvan az ítélet, nem is tudják végrehajtani. Ezért aztán hadd pereljen a másik fé l, úgy sem lesz belőle semmi, érdemes kivárni, mire a végére érünk, addigra ő a sok pénzzel a héthatáron túl van. Az emberek vélekedése még úgy is szól, hogy a bírói ítéletek nemegyszer túlzottan szubjektívek, nem találkoznak az ő jogérzékükkel. Úgy látják nemegyszer, hogy a bírák hosszan ítélkeznek és mégsem eléggé alaposan; vagy nem eléggé képzett a bíró: olyan bírák ítélkeznek nagyon komoly gazdasági vagy éppen büntetőjogi ügyekben, amely bíróknak kevés egyéb jogi területen szerzett gyakorlata van, vagy éppenséggel egyből az egyetemi padból kerültek oda néhány éves gyakorlat után és ítéletet mondanak. Természetesen ezekről lehetne vitatkozni, de én most csak ismertetném a vélekedéseket. Van egy olyan vélekedés is - és ebben talán személyes tapasztalatom i s van, több , a bíróságok tekintélye eléggé lecsökkent amiatt is, hogy maguk a bírák is talán nem eléggé őrzik a tekintélyt, nemcsak olyan szempontból, hogy az eljárások megfelelő feszességére nem ügyelnek, hanem adott esetben azok külsőségei sem olyanok, amelyek nagyobb tekintélyt kívánnának. (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezek után nézzük meg, hogy mi a tényleges helyzet! Többen említették az előző napokban a nagy ügyfélforgalmat, a bírói kar összetéte lét, a nagy munkaterhet, a tárgyidologi feltételek hiányosságait, a rossz felszereltséget, az ügykezelést, a hatásköröket. Én ezekről most külön nem kívánnék szólni, de néhány dolgot ez utóbbiakkal kapcsolatosan - tehát a hatásköröket illetően - megjegyez nék. 1989 óta egyébként jelentős változások történtek - mint önök is tudják - a bíráskodást, a bírói szervezetet illetően, a javadalmazástól, az előmenetelen keresztül a bíróságok külső igazgatásáig, az Igazságügyi Minisztérium és a Legfelsőbb Bíróság hely zetének rendezéséig. Jelentős társadalmigazdasági változások is bekövetkeztek azonban az elmúlt években. Gondolok itt arra, hogy a gazdasági ügyek, az állampolgárok saját polgári ügyei is erő teljesen megszaporodtak, bonyolultabbá váltak. Ezért a bíróságoknak azzal is szembe kell nézni - és nekünk, állampolgároknak is , hogy egy bizonyos ponton túl talán azt sem érdemes feszegetni, hogy legyenek rövidebbek, gyorsabbak a bírósági eljárások, mer t azért azt tudni kell, hogy a bíróságok - mint ahogy szól a törvény is - az adott ügyben véglegesen döntenek. Tehát azt a döntést, amelyet ők meghoznak, bizony egy hosszabb kiérlelésű folyamat előzi meg, és ezért nagyon ügyelni kell arra, hogy semmiféle, úgymond adminisztratív korlátozásokkal vagy sürgető eljárási rendelkezésekkel ne nyúljunk bele oktalanul a gyorsításba, mert ezzel, azt hiszem, az ellenkező hatást érnénk el. (10.20) Egy felmérés szerint 1980 és 1994 között több mint kétszeresére nőtt a he lyi bíróságokhoz érkezett ügyek száma, ezen belül több mint hatszorosára az úgynevezett gazdasági ügyeké. 1994re - és mondhatjuk, hogy napjainkig - 3238ról mintegy 20 000re nőtt, tehát elég tetemes ügyszámváltozás történt. Emellett viszont azt is megáll apította ez a vizsgálat, hogy nőtt a két éven túli eljárások száma - általában is nőtt az eljárási időtartam, de ezen belül a két éven túliaké : 1995ben a 170 000 ügyből mintegy 12 500 volt két éven túl a bíróságoknál; ez az összes ügyek 7,4 százaléka. E z is nagyon fontos probléma, és itt azért meg kell jegyezni, hogy - miután kutatgatták, hogy a két éven túli pereknél mik az időtartam elhúzódásának okai - nagyon fontos ok volt az is, hogy például a büntetőügyekben a tanúk, de emellett a vádlottak megjele nési aránya is rendkívül rossz.
