Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
44 Komoly viszony a megrendelő, a vállalkozó között alakul ki abban, hogy valaki valamit csinálni akar, és azt valakiknek végre kell hajtani és üzembe kell helyezni. Ez hihetetlen sok konfliktus forrása, amelyre szintén ennek a törvénynek és az azt követő szabályzatnak iránymutatást kell adni. De alapvetőe n itt az érdekek és az értékek közötti viszonyról is szó van, nevezetesen arról, hogy sajnos különösen piacgazdasági körülmények között természetes az, hogy az építés folyamatában is gazdasági érdekek dominálnak, hatnak, miközben alapvetően értékekről, emb eri értékekről, kultúráról van szó, s e kettő viszonyát is megfelelő módon tudni kell szabályozni. Ennek általánosítottabb formája tulajdonképpen a négy fő kategóriában történő gondolkodás, hiszen a törvénynek mind a négy, az életünket körülvevő alapvető v iszonyra ki kell terjednie. Ez tehát a természeti környezet és az épített környezet viszonya. A másik természetesen az a társadalmi környezet, amelyre valamilyen módon visszahat, amelyik létrehozza ezt; természetesen a kultúra, amelynek ez szerves lenyomat a évezredekre visszamenőleg, valamint a gazdaság, amely egy különlegesen fontos eleme ennek a törvénynek, és az azzal kapcsolatos viszony. Szeretném felhívni a figyelmet arra, amiről sokszor beszéltünk már itt a parlamentben, de igazából véve annak a megha tározása most következik előttünk, nevezetesen az, hogy az építőipar mint olyan az építésügy egyik fontos szegmense, a nemzetgazdaság húzóágazata. Az egész világon is mindig bebizonyított tény, hogy mint egy barométer jelzi a gazdaság erejét és hat vissza a gazdaság fejlődésére. Tehát megint csak fontos ebből a szempontból a megfelelő gazdasági szabályozás, ennek követő jellege is. Képviselőtársam, Balsay úr már foglalkozott az állam és az önkormányzat viszonyával, mint egy nagyon jelentős viszonnyal, amire a törvénynek hatni kell. Én itt megint csak a kompromisszum pártján vagyok, elfogadván azt, hogy természetesen minden helyi közösségnek joga, egyúttal kötelessége is saját magának a környezeti feltételeiről gondoskodni, de ezt csak egy általános szabályre ndszer, csak egy törvény keretei között teheti, amely viszont állami, ágazatközi együttműködésen alapulhat. Ezeknek a törvényeknek a végrehajtása, példának okáért, mint egy jól működő főépítészi rendszer vagy akár egy építési felügyeleti rendszer, mindenfé leképpen az állam közbeavatkozását, adott esetben lehet, hogy gondoskodását igényli. Erre a törvényre azért is van nagyon nagy szükség, mert hiszen egy újjáépítést kell tudni megkezdeni. Utaltam rá, hogy az előző években alapvetően gazdasági törvé nykezés folyt, most kezdtünk áttérni tulajdonképpen a környezettel kapcsolatos, a kulturális, a társadalmi élettel kapcsolatos alapvető törvények megfogalmazására. Itt végül is a rendszerváltást követő nagyonnagyon fontos periódushoz érkeztünk, amikor bíz unk abban, hogy a stabilizáció hatására a fejlesztések, a beruházások volumene meg fog változni, ebből adódóan tehát ennek az újjáépítésnek is egyfajta keretté kell válni. Mit jelent az újjáépítés mai nagyon szép fogalmunkkal, az úgynevezett modernizációva l? Ez megint csak összefüggésben van azzal az emberi szubsztanciával, amire utaltam a legelején. A törvény tulajdonképpen - igazából lehet, hogy sok részletére érdemes volna kitérni, de ez nem az általános vita feladata - két nagyon lényeges kérdéskörben i s különböző viszonyt fejez ki, és ez az egyedi építés és a városrendezés, a településrendezés, a településtervezés kérdésköre. Azt is tudnunk kell, hogy ezen utóbbi az, ami nagyon sok további kategóriával leírható volna, a területgazdálkodástól a környezet gazdálkodásig, hiszen mindaz a szabályozás, ami a törvény hatására végbemegy, ilyen módon a felhasználásra keríthető területekkel történő erőforrás jellegű gazdálkodásnak meghatározó elemévé válik, és akkor, amikor fenntartható fejlődésről van szó, ennek e gyik legkomolyabb eleme az a véges rendelkezésre álló erőforrás, amit adott esetben földnek, bővebben környezetnek fogadhatunk el. Ugyanakkor ennek a törvénynek van még azért egykét nagyon jelentős feladata. Meghatároz további olyan viszonyokat, amelynek a gondolat megszületésétől a tervezőn, a beruházón, a
