Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 5 (279. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
4296 képviselnek, amelyek már eleve nem engedik meg, hogy mi a más megoldásokat a magyar követelményekhez igazítás igénye nélkül vegyük át. A Fü ggetlen Kisgazdapárt álláspontja tehát az, hogy tiszteletben kell tartani a magyar jogrendszer hagyományos és megfelelően szabályozott jogintézményeit is. Úgy gondolja a Független Kisgazdapárt, annak ellenére, hogy a kormányzat számos előterjesztéssel élt az európai uniós jogharmonizációt illetően, óriási a lemaradásunk e tekintetben: egyes vonatkozásokban túlzottan előreszaladtunk, hiszen nincs még olyan európai integrációs stratégiánk és taktikánk, amelybe beigazítható lenne a jogrendszer átalakítására vo natkozó elképzelésünk is. Ami most már az egyes konkrét törekvéseket illeti: itt, úgy gondolom, az idő és az alkalmasság kérdéseit mindenképpen összhangba kellene hozni a reformcsomag elképzeléseivel, hiszen például a táblabíróságok tekintetében jól érzéke lhető, hogy úgy akarja megvalósítani a négyszintű ítélkezést és úgy akarja az ítélőtáblák rendszerét beépíteni a magyar jogrendbe, hogy annak sem a személyi, sem a tárgyi feltételei nincsenek meg. Én azt hiszem, ennek az indokai elfogadhatatlanok, hiszen a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló T/4216. számú törvényjavaslat általános indoklásában olvasható, hogy azért kerülne sor a táblabíróságok rendszerének a beépítésére, mert jelenleg az ügyek többségét az általános hatáskörű helyi bíróságok inté zik, melyeknek bírái többségükben fiatalok, kevés bírói gyakorlattal rendelkeznek, emiatt a bonyolultabb ténybeli és nehezebb jogi megítélésű ügyeket kevésbé tudják időszerűen intézni; a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi hatásköre és az ebből következő munkater he pedig nem teszi lehetővé, hogy maradéktalanul ellássa a bírósági jogalkalmazás egységének biztosításával kapcsolatos alkotmányos feladatát. (8.50) Egyszerűen elfogadhatatlan a Független Kisgazdapárt számára ez a megközelítés, tehát hogy az ország lakoss ágának döntő többségét kitevőknél elfogadható legyen, hogy a bíróságok bírái többségükben fiatalok, akik nem rendelkeznek kellő bírói gyakorlattal, tehát hogy szakmailag nem elfogadható szintű bíráskodás legyen; és ugyanakkor egy szűk, privilegizált réteg ügyei - különösen a nagy perértékű ügyekre gondolok - pedig kikerülnének ebből a csomagból, és kerülnének egy magasabb szintű bíráskodás elé. Gondolatnak is elfogadhatatlan! Mint ahogy elfogadhatatlan az igazságügyi kormányzat alapállása abban a tekintetbe n is, hogy az egész jogreformnál abból indul ki, hogy az igazságszolgáltatás alapvető feltételrendszeréből fakadó követelményeknek eleget kell tenni, tehát az igazságosságnak és az ehhez kapcsolódó egyéb fogalomrendszernek. Ugyanakkor a polgári eljárásjogo t illetően olyan szűkítésbe kezd, amely az egész reformmal ellentétes irányú mozgást jelent. Mert elég, ha arra utalok, hogy az általános indokolásban több helyütt is megmagyarázza, hogy miért van szükség a kétfokú fellebbezési rendszer bevezetésére, ugyan akkor a konkrét joganyagnál, a polgári perrendtartásnál pedig a 200 000 forintot meg nem haladó perérték esetében a fellebbezési jogot is ki akarja zárni, tehát tulajdonképpen alkotmányellenes megoldást javasol. Ami a Legfelsőbb Bíróság munkaterhének csökk entésére irányuló elképzeléseket illeti, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy természetesen mindenfajta munkaterhet figyelembe kell venni akkor, amikor egy jogrend általános revíziójára kerül sor, de elfogadhatatlan a negyvenórás munkahét olyan me gfogalmazása, mint ami szerepel ebben az anyagban. Ahogy nem lehet a közszereplés kiemelkedő személyeire - mondjuk az országgyűlési képviselőkre, a kormány tagjaira - vonatkozóan olyan szűkítő rendelkezéseket hozni, amelyek következtében közülünk bárki azt mondhatná, hogy kérem, az én munkaidőm letelt; a bíróságokat illetően épp így alapvetően helytelennek tartjuk ezt a negyvenórás megközelítést. Mi azt mondjuk, hogy az adott ügy természetéből fakadó munkakövetelményeknek kell eleget tenni. Az igazságügyi k ormányzat évek óta hangoztatja az igazságügyi reform szükségességét, hiszen utalnak a peres eljárások gyorsítására vonatkozó igényre, úgy ítélik meg, hogy az évek óta húzódó perek befejezését kívánják elősegíteni a reformmal. Ugyanakkor látni kell, hogy a négyszintű bíráskodásra való áttérés nem fogja megoldani ezeket a problémákat, sőt, bátran kijelenthetem, hogy
