Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
4269 A törvény koncepcionális vagy lényeges módosítása egy kicsit lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük Magyarországon 1997ben a szociális helyzetet, és a három év kormányzati ciklus után egy kicsit megvizsgáljuk azt, milyenek Magyarországon az emberek életkö rülményei, milyenek a kilátásaik jelen helyzetben. Itt részben számokat is tudnunk mondani, amelyek sajnálatos módon nem kedvező jelenségeket tárnak elénk: többek között például a létminimum alatt élők aránya 2025 százalékos szintről öt év alatt mintegy 3 5 százalékos szintre nőtt, ami egyértelműen a társadalom kettészakadásának a problémáját vetíti elénk, és amelyhez a részben a szociálpolitikai, részben a gazdaságpolitikai intézkedések jelentős mértékben hozzájárultak. A nyugdíjasok esetében - ha az idősk orúaknál tartunk, hiszen a csomag alapvetően az ő ellátásaikat, az ő élethelyzetüket fogja befolyásolni - meg kell állapítsuk, hogy mintegy 20 százalékos reálnyugdíjveszteség történt az elmúlt három évben, ami a Hornkormány ideje alatt figyelhető meg. Ha különböző szociológiai kutatásokat vizsgálunk, rá kell jöjjünk azonban, hogy nem is az időskorúak ennek az átmenetnek a legnagyobb vesztesei, hanem a fiatal családosok. Sajnálatos módon a szociális törvény módosításánál is észrevételezni kell azt, hogy il yen tekintetben a korábbi negatív lépések után igazából semmilyen reményteljes pozitív lépés nem történik, s ezek a negatív lépések, amelyek a Bokroscsomag hatására vagy attól függetlenül is a fiatal családosok élethelyzetét rontották, mindenképp hosszú l istát képeznek. Ilyen a gyed megszüntetése, a családi pótléknál az a reálértékvesztés, amelyet a mostani emelés képtelen korrigálni, ugyanakkor a családi pótléknál több tízezer gyermeknek a kiszorulása az ellátásokból, miközben nagyon jól tudjuk, hogy azok az értékhatárok, amelyek meg vannak határozva a családi pótlékra való jogosultságnál, messze nem reális számokon nyugszanak. Hiszen ma az emberek életkörülményeit, élethelyzetét messze nem tükrözik azok a jövedelemstatisztikai adatok, amelyek az APEH rend elkezésére állnak, és amelyek meghatározzák azt, hogy kinek a gyereke részesüljön családi pótlékban, és kié nem. Ha az értékhatároknál tartunk, például a családi pótléknál, akkor látni kell azt, hogy mondjuk egy egygyermekes, huszonegynéhány éves házaspár nak 60 ezer forint fölötti jövedelem esetén már nem jár családi pótlék a gyerek után, ami egy nonszensz, ismerve a mai létminimumszámításokat. Tehát olyan gyerekek is kirekesztődnek ezáltal a szociális ellátásokból, akik messze jogosultak lennének. Ezálta l jelentős mértékben befolyásoljuk a gyermekvállalási kedvet is, hiszen a gazdaságpolitika, a szociálpolitika, ha javítani nagyon nehezen tud is, de rontani igen hatékonyan; és a Bokroscsomagnak és a Hornkormánynak az elmúlt időszakbeli ténykedése egyért elműen ezt a negatív hatást erősítette. És lehetne folytatni a sort a negatív intézkedésekkel, a várandósági pótlék megszüntetésével; a gyerekek után járó adókedvezmény megszüntetésével; azt gondolom, ezek mindmind antiszociális intézkedések voltak. (15.50) Magyarországon ma egyre nagyobb teret kapnak azok a demográfiai, illetve a gyerekszámmal kapcsolatos statisztikai adatok, amelyek mélyen el kell hogy gondolkoztassanak a jelenlegi pártstruktúrától függetlenül minden felelősen gondolkodó politikust vagy közéleti embert, amelyek azt mutatják, hova tartunk, merre tartunk; hiszen ezek a demográfiai adatok rendkívül negatív, katasztrofális jövőképet vetítenek elénk. Az elmúlt évben alig százezer gyerek született, miközben több mint 70 ezer abortusz törté nt ebben az országban. A parlamentnek és a kormányzatnak felelősséggel kellene viseltetni ezen a rendkívül érzékeny terepen is. Ennek csak egy része magyarázható azzal, hogy elhalasztották a szüléseket a fiatal anyák, hiszen ma egy igen nagy populációjú ne mzedék, az 197478 között születettek vannak szülőképes korban, és - sajnálatos módon - ők produkálták az elmúlt évtizedek legalacsonyabb gyerekszámát Magyarországon. Az egész törvénycsomag - erre korábban képviselőtársaim is kitértek - az utolsó pillanatb an, a kormány utolsó évében került csak a parlament elé, ami egyértelmű felelőtlenséget mutat, hiszen ennek az előkészítése jóval hamarabb kellett volna hogy megtörténjen, ugyanis a nyugdíjhelyzet és általában a társadalombiztosítási alapok kapcsán minden párt által elismerten változtatási kényszerek
