Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
4264 folytatnak. A tőkefedezeti rendszernek a megtakarításokra és gazdasági növekedésre gyakorolt hatása kétségtelenül a legvitatottabb pont. A nyugati országok tapasz talataival foglalkozó gazdag irodalom nem meggyőző sem elméleti, sem gyakorlati téren. Elgondolkoztató a javaslat koncepcióját támogató világbanki szakértők véleménye is, amelyben például olvashat, Robert Palacios Az átalakulásban lévő magyar nyugellátási rendszer című, '96 novemberében közzétett tanulmányában, hogy a reformot elsősorban adósság felvállalásával finanszíroznák, vagyis az explicit adósságot implicit adóssággal helyettesítenék. E stratégia növekedésre gyakorolt hatása igen korlátozott mértékű - állítják a külföldi tudósok , és az átállás terheit teljes mértékben a jövőbeni generációkra hárítja - olvasható. Az a kijelentés is vitatható, miszerint a vegyes finanszírozás bizonyítottan biztonságosabbá teszi a nyugdíjrendszer működését. A felosztókirovó és a tőkefedezeti rendszer közötti kétségtelen különbségek ellenére elméletileg sem bizonyított egyik vagy másik, illetve a kombinációjuk előnyösebb volta. A működő nyugdíjrendszerek eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdasági és demográfiai feltételekhez való alkalmazkodóképesség hiányában minden rendszer gondokkal küzd. A felosztókirovó rendszerek valóban nehéz helyzetbe kerültek, de nem váltak működésképtelenné; miközben a tőkefedezeti rendszerhez hasonló tőkefelhalmozó, várományfedezeti rendszerek egyszer már szerte a világon megbuktak, természetesen az adott politikai, illetve gazdasági mozgástérbe ágyazva. A javaslatban szereplő elképzelés a német nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán is felmerült, ahol szintén kihívást jelentett a nyugdí jrendszer finanszírozhatósága, amit az újraegyesítés szociális következményei még súlyosbítottak. Tekintettel arra, hogy a magyar nyugdíjrendszer történetileg hasonló típusú, fontos tapasztalat, hogy ott milyen választ adtak a nyugdíjrendszerrel szembeni k ihívásra. Elvetették a tőkefedezeti pillér beépítését, helyette a finanszírozási gondokat új munkahelyek létesítésével és a felosztókirovó rendszer korszerűsítésével oldják meg. A Független Kisgazdapárt véleménye is az, hogy a gazdasági növekedést kell be indítani, nem némely személyi kedvezményezett körnek, hanem az egész magyar társadalom gazdasági növekedését kell beindítani. Ha már a gazdasági növekedés beindult, biztosan lesz lehetőség arra is, hogy a nyugdíjellátást a XX., később a XXI. század követel ményeinek megfelelően biztosítani lehessen az embereknek. A most javasolt vegyes finanszírozási rendszer problémái abból fakadnak, hogy egy már beérett nyugdíjrendszer finanszírozását célozza megváltoztatni. Például nagyon sok nyugdíjasszervezet tiltakozik amiatt, hogy eddig ők vesztesei voltak a munkaképes lakossággal szemben, hiszen ők sokkal nagyobb mértékben szenvedtek az inflációtól, mint a keresők. Gyakorlatilag az áttéréssel, amikor egyenlőséghez juthatnának, most kerülnek hátrányosabb helyzetbe. Nag yon sok nyugdíjasszervezet, mint ahogy a képviselőtársaim is megbizonyosodhattak róla, elveti ezt az új törvénycsomagot. Nyomatékosan hangsúlyozzuk: itt nem arról van szó, hogy önmagában jóe vagy nem jó a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer, hanem arról van szó, hogy a javasolt átalakítás helyese. A javaslat olyan kettős elvű nyugdíjrendszer, amelynek forrásigénye lényegesen nagyobb, mint a jelenlegié, holott ezt is mérsékelni kellene. Ellátásai kisebbek, bizonytalanabbak, a különböző korosztályokat elt érően érintők. Az aktívakat következményeiben áttekinthetetlen döntés elé állítják. Véleményem szerint újabb bizonytalanságot hoznak a társadalomba. Épp elég bizonytalanságot hozott a Bokroscsomag által elhíresült nagyon sok szociálpolitikai intézkedés; e z megint borzasztó nehéz választás elé állítja az embereket. Idegileg nagyon feszült a társadalom, az egyes emberek nagyon nehezen élnek; még jobban megbolygatja a társadalmat. Választani kell olyan nyugdíjmodellek között, amelyek hatását a szakemberek sem tudják egyértelműen és teljeskörűen értékelni, mérlegelni, összhatásaiban elemezni. Az alacsonyabb ellátás melletti nagyobb forrásigény azért jelentkezik, mert egyidejűleg két nyugdíjrendszer forrását kell megteremteni. Tudniillik fizetni kell a nyugdíjba n levők ellátásait,
