Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
4265 gyűjteni kell az új típusú ellátáshoz. A javasolt konstrukció bevezetése akkor lehet célszerű, ha valamely országban - ahol eddig nem volt - nyugdíjrendszert kell kialakítani, vagy a nyugdíjrendszer ellátási körét, az érintettek számát, a nyugdíj színvonalát szándékoznak növelni. Nálunk nem ez a helyzet, mert egy beérett rendszerről van szó. Ilyen körülmények között a javaslat makrogazdasági és nyugdíjszakmai szempontból egyaránt kedvezőtlennek tűnik. A vegyes finanszírozású rendszer azá ltal, hogy a tőkefedezeti elem forrását a felosztókirovó elem járulékából biztosítja, hiányt okoz a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, és ezáltal növeli az államháztartás hiányát és annak egyébként is magas adósságállományát. Számításaink szerint e z a hiány kezdetben évi 7080 milliárd forint. A hiány mértéke az új rendszert választók számától is függ, amit nehéz megjósolni. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) A hiány mértékét évente folyamatosan növeli, hogy egyre többen kerülnek át a vegyes rendszerbe, és az is, hogy fizetni kell a hiányt fedező, egyre növekvő volumenű állampapírok kamatát, ugyanis a hiány évről évre halmozódik. A halmozott hiány várhatóan 10 éven belül eléri az 1000 milliárd forintot. A javaslat szerint a keletkező hiány mértékét ugyan mérsékli, de annak nagy mértéke miatt megszüntetni nem tudja az úgynevezett vegyes indexálást, ami a már megállapított nyugdíjakat a bérek növekedésénél kisebb ütemben emeli. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerb en és ezáltal az államháztartásban megjelenő hiány több kedvezőtlen gazdasági következménnyel jár. A hiányos társadalombiztosítási nyugdíjrendszer következtében nem kerülhet sor a járulékok - egyébként indokolt és más mozgástérben lehetséges - csökkentésér e. Az államháztartási hiány növekedése erősíti az inflációs tendenciát, vagy korlátozza a hiányt mérséklő egyéb intézkedések kedvező hatását. A keletkező hiány az ellátások, államháztartási kiadások további mérséklése irányában hat. Folyamatosan zsugorodha t a felosztókirovó rendszer ellátása. Az ellátások mérséklésével meg nem szüntethető hiányt fedező állampapír kamatának fedezete pedig a gazdaságból többletelvonást igényel. Markánsan fogalmazva: olyan kényszermechanizmust kezd működtetni ez a vegyes fina nszírozású nyugdíjrendszer, amely a mindenkori politikai és szakmai döntéshozók óhajától függetlenül kényszeríti a nyugdíjszínvonal csökkentését vagy fokozza az állam eladósodását. Ez a két helyzet lehetséges. Maga a folyamat a törvények hatályba lépésétől kezdve visszafordíthatatlan. Végezetül a nyugellátásokra gyakorolt hatásokról szólnék. A relatív, a bérekhez viszonyított nyugdíjszínvonal a már megállapított és a megállapításra kerülő nyugdíjaknál egyaránt igen erőteljesen csökken. Ennek mértéke egy átl agos nyugdíjtartam - mondjuk 16 év - alatt jóval több, mint 20 százalék. Az 1990 után nyugdíjba vonulóknál az induló nyugdíjak nettó értéke a személyi jövedelemadó akkori rendszerének ismerete hiányában nem határozható meg, így a régi és az új nyugdíjak ös szehasonlítására sincs igazából mód. Az új rendszerben nyugdíjba vonulók nyugdíja egyébként azonos feltételek esetén is eltérő lesz attól függően, hogy hány évig fizethetnek az új rendszerben és attól, hogy hogyan működik az általuk választott pénztár. Az új rendszert választók szerzett jogokat vesztenek el azáltal, hogy az új rendszerben csak a korszerűsített társadalombiztosítási nyugdíj egységesen meghatározott hányadát kapják, függetlenül attól, hogy mennyi időt töltöttek a régi rendszerben mint járulék fizetők. Nem biztosított a szabad választás az egyik vagy másik rendszer között párhuzamosan a járulékfizetéssel vásárolt jogok biztosításilag korrekt értékelésével. A már munkában levők csak egyszer választhatnak és egyszer korrigálhatnak, a pályakezdőkne k nincs is választási lehetőségük. A választáshoz kapcsolódóan biztosítás szempontjából korrekt eljárás az, ha az egyes rendszerekben letöltött időt önállóan értékelik. (15.30) A vegyes finanszírozási nyugdíjrendszer sajátos kérdése a garanciarendszer, a l egfontosabb a garanciarendszer. A tőkefedezeti konstrukcióban - annak lényegéből fakadóan - nem garantálható sem ellátási, sem pedig hozamgarancia. Ha az ilyen jellegű ellátottak részéről a jogos igények
