Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
4263 biztosítás szakmai ágazati sajátosságai szerint különülnének el, s ezen belül a szabályozási tárgyakat kellene összehangolniuk. Véleményem szerint erre az előterjesztőnek sem szakmai igénye, sem ideje nem volt. Arról nem is beszélve, hogy a törvényjavaslattervezetek alapvető kérdésekben is, de különösen a részletkérdésekben - amelyek azonban a végrehajtás szempontjából döntő jelentőségűek - szinte naponta v áltoztak. Sajnálatos módon az előzetes szakértői egyeztetések sem vezettek teljes körű eredményre, a meglévő ellentmondások, joghézagok feltárására. Ez különösen a társadalombiztosítási nyugdíjról szóló törvényjavaslatnál érzékelhető. Félő, hogy a törvényj avaslatok sürgősségi tárgyalása kizárja a törvénycsomag összehangolását a parlamenti vita keretében. Ezért arra kell számítani, hogy a problémák igazából a végrehajtás során kerülnek felszínre, gyakori kiigazításokat, pontosításokat igényelve. Itt lehet cé lozni a két évvel ezelőtti Bokroscsomagra, amikor a majd húsz törvény módosítása után ismét majd hússzor következtek az újabb módosítások. Elképzelhető, hogy a végrehajtás során itt is borzasztóan sok probléma fog még utólag felszínre kerülni. A korábbi s zándékoktól eltérően nem tartalmaz változtatást a törvényjavaslat a korkedvezmény és a rokkantsági nyugdíj rendszerét illetően. A korkedvezményes nyugdíjrendszer, illetve rokkantsági nyugdíjrendszer egy későbbi kidolgozása eleve magában hordja a benyújtott és a várhatóan elfogadásra kerülő törvényjavaslatok rövid időn belüli módosítását. Súlyos ellentmondást hordoz, hogy az ellátási rendszer, illetve az ellátásokat szabályozó törvények az ellátások fedezetét szabályozó rendelkezéseket, továbbá az ezt lényeg ében megalapozó biztosítási kötelezettséget nem tartalmazzák, hanem ezekről egy külön törvényjavaslat szól. Ezért az ellátást szabályozó törvények, illetve az úgynevezett ágazati törvények féloldalasak. Ugyanakkor az alkalmazott kodifikációs technika olyan bonyolultságot eredményez, hogy az egymással összefüggő külön törvényjavaslatokban a jogkereső eligazodása kizártnak mondható. Ez a szabályozási módszer értelemszerűen az igazgatásban és az ügyintézésben is további áttételt jelent, a működési költségek je lentős növekedését okozza, továbbá félő, hogy az ügyintézés lassulásához is vezet. Súlyos hiányossága a biztosítási kötelezettségről és a járulékról szóló törvényjavaslatnak, hogy nem nevezi meg azt az igazgatási szervezetet, ahová a járulékot be kell vall ani, ténylegesen be kell fizetni, és ahol ezek nyilvántartásait vezetik majd. Ezzel az a helyzet állt elő, hogy a kormányzati előterjesztők által korábban központinak tekintett fedezeti kérdések kiemelt, külön törvényben való kezelése már csak ezért is meg kérdőjeleződött. A több éve követelt és az anyagokban is hirdetett biztosítási elv erősítését szorgalmazó törekvéseknek ellentmond a javaslat azzal, hogy a munkáltatói járulékot kizárólag adószisztémában kezeli, és közteherviselésnek minősítve elszakítja a keresetpótló pénzbeli ellátások alapjától. (15.20) Ezzel a biztosítási jogviszony a munkáltatók vonatkozásában adó jellegűvé válik, amit erősít az is, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulást biztosítási jogviszonyon kívüli kifizetésekre is kötelezően e lőírják. Természetesen nem lehet elvitatni az állam azon jogát, hogy a legkülönbözőbb jövedelmeket bevonja a közteherviselésbe. Ez társadalmi cél. Ezt azonban a biztosítási jogviszonyon kívül eső jövedelmekre csak adótechnikával tehetné, külö nben a biztosítás alapjai rendülnek meg. Elvi hibának minősíthető, és súlyos gyakorlati következményekkel járhat az is, hogy a biztosítási rendszerben ennek kereteit meghaladó társadalmi szolidaritást akar megvalósítani. Komoly elvi kérdésnek tűnik az is, hogy a kötelező magánnyugdíj nem vállalja tagjai megrokkanásának anyagi terheit, hanem azt a felosztókirovó elven működő nyugdíjrendszerre terheli. A vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer előnyeit a dokumentumok hosszasan sorolják. Ezeknek az előnyöknek a többségét számos konstrukció biztosítja. A javaslat szerint a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer egyrészt kedvező hatást gyakorol a gazdasági folyamatokra, másrészt biztonságosabbá teszi a nyugdíjrendszer működését. Ezen állításokkal szemben számos érv fogalmazódott meg. A kérdést neves külföldi szakemberek évek óta vizsgálják, és ádáz vitákat
