Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP):
426 DR. VÁRNAI LÁSZLÓ (MSZP) : Tiszt elt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Választókerületemben, a BácsKiskun megyei 8. számú választókerületben a gyermekek oktatásával, nevelésével, szociális problémáival, valamint a gyámüggyel foglalkozó szakemberek körében felfokozott várakozás nyilván ul meg a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 3204. számú törvényjavaslat parlamenti tárgyalásával és várt elfogadásával kapcsolatban. E várakozás nemcsak azért érthető, mert az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901. évi VIII. törvénycikk ót a nem született hazánkban a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról magas szintű szabályozás, hanem azért is, mert a gyökeresen változó gazdaságitársadalmi állapotunkban egyre égetőbbé vált a jövőnk zálogát képező gyermek- és ifjú korosztály jogaina k megfogalmazását, érvényesítését és védelmét vélhetően széles politikai és szakmai konszenzussal elfogadandó törvényben rögzíteni. (19.00) A jelen törvényjavaslattal a család, a gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer valós reformja valósulhat meg, s talán j elentősebb költségnövekedés nélkül működhet egyszerűbben, hatékonyabban, az állampolgári és gyermeki jogokat nem sértően a gyermekek védelmét szolgáló szervezet. A törvényjavaslat összességében a társadalom, ezen belül és elsődlegesen a gyermekek és a csal ádok érdekeit szolgálja. Az eddigi szabályozásban gyermekekről való állami gondoskodás volt az alapvető megoldási mód. Ez a veszélyeztetett gyermekekre terjed ki. Minden egyéb ellátást úgy tekintettek, mint aminek célja, hogy megelőzze a gyermekvédelmi gon doskodást kiváltó helyzeteket. A törvényjavaslat fordít ezen a viszonyon. Elsősorban ahhoz nyújt segítséget, hogy a családok képesek legyenek felnevelni gyermekeiket. Másodsorban az a célja, hogy megelőzze a gyermekek ellátatlanságát, veszélyeztetettségét. Harmadsorban pedig - amikor kimerültek a fent említett lehetőségek - gyermekvédelmi gondoskodást biztosítson. A törvénytervezet nemcsak a nemzetközi jogi és belső alkotmányos kötelezettségeink miatt, de a társadalmi változásokat követve az elavult, rossz hatásfokkal működő, magas költségigényű intézményi, szervezeti és jogi rendszer helyett vállalkozott egy új, átfogó, korszerű ellátási rendszer kialakítására. Ma Magyarországon a család, gyermek- és ifjúsági védelemnek a rendszerét különböző jogszabályok tartalmazzák. A szociálpolitika fejlődésével, melynek jogi alapját az 1993. évi III. törvény biztosítja, elindult egy szociális törvénykezési folyamat, melyben szerepet kap a gyermek is, hiszen a gyermek is jogalany, részese a mindenkire érvényes szociális rendszernek. Ugyanakkor a gyermeknek eltérőek a szükségletei, és a többi családtagtól elkülönülő érdekei is vannak. Megjelentek már eddig is olyan ellátások, amelyeket az állami gondoskodáson kívül is igénybe lehetett venni, illetve amelyek a hatósági gye rmekvédelemből kikerültek. Azonban az állami gondoskodás keretében és azon kívül megvalósuló ellátások és intézkedések nem illeszkednek kellően egymáshoz, nem szerveződnek eredményes folyamattá. A komplex, a családot támogató és családot helyettesítő rends zerre vonatkozó részszabályok nem épülnek egymásra, nem alkotnak egységes rendszert. Az előttünk levő törvénytervezet megoldást kínál a család- és gyermekvédelem területén, és ezzel párhuzamosan egyre erőteljesebben fogalmazódik meg mind a szociális igazga tás, mind a gyámügyi igazgatás korszerűsítésének igénye. A szociális törvény módosításának folyamatában, valamint e tervezetben is szerepelnek javaslatok az új igazgatási szervezet kialakítására, hiszen a törvényelőkészítők is helyesen érzékelték, hogy a szociális és gyámügyi igazgatás szervezeti korszerűsítésének elmaradása ma már egyik akadályozó tényezője a szociális ellátások átalakításának, a gyermekek személyi és vagyoni érdekvédelmi érvényesítésének, a gyámügyi igazgatási feladatok szakszerű ellátás ának.
