Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
4229 Ameriká ban a 3000 dollár/év több mint felét nem a kötelező és nem az állami biztosítási rendszer adja, hanem a magánbiztosítások és a magánigénybevevők - nem tudjuk, hogy ez Magyarországon mekkora. Természetesen egy több mint tízszer gazdagabb államról van szó, ráadásul arról az államról, amely minden országhoz képest viszonylag sokat költ egészségügyre - az előbb említett okok miatt. Jelentős része magán, és ennek költségfelhajtó és - hogy mondjam - fogyasztóiigényteremtő hatása sokkal erősebb, mint más kultúrá kban. A két tévedésből a statisztikai volt az egyik. A lényege igaz: olyan sajnálatosan kevés jut Magyarországon az egészségügyre, a két csatornán - a magán- és az állami csatornán - együtt is olyan szégyenletesen kevés jut, hogy saját igényeinkhez képest tényleg csak a szakmai virtus teszi lehetővé, hogy a dolog működjön, a törvényt be tudja tartani. A másik tévedése a csökkent munkaképességűeket ellátó rendszerre vonatkozó javaslatokra vonatkozik. Jelen pillanatban a rendszer nem változik; az irányelvek a zonban azt akarják, hogy változzanak. Mégpedig azzal akarnak szakítani, hogy ma a rokkantak és a csökkent munkaképességűek teljes körét eleve és véglegesen kirakjuk a potenciális kereső, az aktív világból, és keresi azt a megoldást, hogy akinél lehet, hog yan lehet más járadékokkal, rehabilitációs, egészségügyi ellátással és rehabilitációs munkaerőpiaci kérdéssel és célzott munkahelyteremtéssel más megoldást találni. Ez a dolog éppen azért nem kidolgozott, mert sajnos még fejletlen az ilyenfajta szolgáltat órendszerünk. Ezért ez még terv, és halasztva van; egyelőre a mai rendszer van. Ha sikerül egy jobb, emberibb rendszert találni, akkor térünk rá az újra. Ez is egy olyan terület, ahol a reformunk csúszik. Alapelve egyáltalán nem az, hogy kiszúrjon a rokkan takkal, hanem hogy csökkentse a rokkantakkal való kiszúrást, amely ma úgy oldja meg ezt a kérdést, hogy megszabadul a gondjuktól. Visszatérve a fő dologhoz: Churchill annak idején azt mondta, hogy a háború sokkal komolyabb dolog, mint hogy katonákra lehess en bízni. Tulajdonképpen a jobbközép reformerek, akik igen rossz néven vették a munkáspárti és szocialista túlsúlyt, és az úgy kialakított rendszereket a hatvanas években Európában - és abból vissza akarnak jönni egy racionálisabb rendszer felé, amelyik ne m az állam vállára teszi a szolidaritás teljes terhét, és így az egyéni felelősséget nagyon lecsökkenti, szeretnék az egyéni felelősség nagyobb szerepét a társadalomellátó rendszerekben , nagyon gyakran mennek bele ebbe a gondolatmenetbe, tehát a churchil li gondolatmenetbe, mondván, hogy az egészségügy is sokkal komolyabb dolog annál, mintsem az orvosokra lehessen bízni. Az egyik oldalról ez igaz, a másik oldalról pedig nem igaz. Éppen az az elv, amit Kis Gyula úr hangsúlyozott, hogy ez a szakmai kultúra e gy emelkedettebb szempontból korrupt rendszer - korrupt rendszer alatt nem a pénzelésre vagy nem pénzelésre gondolok, hanem abban az értelemben korrupt rendszer, hogy személyes kapcsolatokon, belátásokon, familiáris eljárásmódokon, patriarchális üzemmódoko n alapuló rendszer, amelyik ma az egészségügyi szolgáltatási rendszerben van , ez egy borzasztó nagy erő. Miközben elmondtunk róla sok csúnya dolgot, borzasztó nagy erő, elsősorban éppen azzal - amit Kis Gyula mondott , hogy képes működni annak ellenére, hogy szabályozzák, támogatják, és az egész társadalom szívügye. Ez épp elég ahhoz, hogy ettől a szolgáltatás teljesen elpusztuljon. Az egészségügyi szolgáltatási rendszer mégsem pusztult el. Ahogy Jánosi Ferenc mondja: azért, mert a villamosvezető azt his zi, hogy neki minden irányításösztönzés ellenére az a dolga, hogy menjen a villamos, hál' istennek ezért megy a villamos. Hál' istennek az egészségügyben dolgozók, az egészségügy körül dolgozók is első dolguknak azt tekintik, hogy menjen az üzemük - akkor is megy, ha nem felel meg semmilyen ideálnak. Ezért nem igaz a churchilli elv komolyanvétele. Tudniillik akár műveletlen és nagyhangú politikusokat nézünk, akár szervező közgazdászok kívülről hozott racionalitását nézzük az egészségügyi rendszerben, mindeg yik irtó veszélyes ennek a dolognak a belső kultúrájára. Az ettől való aggódást teljesen értem. Sosem lehet tudni, hogy amikor valamely eljárást jobbá, racionálisabbá, felelősebbé, szakszerűbbé teszünk, akkor a kapcsolatrendszerekben, a hétköznapok
