Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
4230 beidegz ődésében nem történike olyan szakadás, amely mellette viszont egy csomó diszfunkciót vet fel. Ezért ez egy rohadt érzékeny terület, és kívülről nem reformálható, csak belső fejlődéssel reformálható. Az egyik elem az érdekeltség, de sokkal fontosabb a gond olkodásmód örökös karbantartása. Ezért nem lehet csak kerettörvényeket csinálni. Elnézést kérek, ezért nem lehet! Mert a finomjátékot nem lehet parlamenti vitába beállítani. Ez dolog egyik oldala. A másik oldala az, hogy ez a magatartás rohadtul defenzív - tudjuk, hogy a rohadás folyik. A fő baj nem is az, amit hangsúlyozni szoktunk; a költségvetés és az egészségügyi, társadalombiztosítási rendszer, tehát a dolgok finanszírozási oldala kapcsán szoktunk a legtöbbet beszélni erről. Lefedődik a dolog sokkal fo ntosabb vonatkozása: az a társadalmi rendszer, amelyben kiépült a mi egészségügyünk, egy rossz szolgáltatásrendszerhez kapcsolódik. Ha úgy tetszik, a tőkék rosszul vannak elosztva, a felelősségek és a szolgáltatások rosszul vannak elosztva. Ez nem azt jele nti, hogy most rúgjuk fel, és csináljunk egy újat, azonban ezzel szembe kell néznünk. Ezért ez csak egy finomjáték. Pontosan látni kell: a közelmúltban Csehországban robbant a botrány, hogy a 200 kórházból 50et be kell zárni. Ez nálunk finomítva úgy jelen t meg, hogy a kórházi ágyakat csökkenteni kell. Emögött a szolgáltatásrendszernek az a racionális átalakítási koncepciója van, hogy az egészségügyben a középszintet kellene megerősíteni, azt a középszintet, amely nálunk a szocializmusban megszűnt; előtte s em volt fejlett, de a szocializmus viszonyai között nem is tudott kifejlődni. Ezt nevezik csoportorvoslásnak, csoportos biztosítási rendszernek - ahol olyan van , de ezek mind közelítő és félrevezető dolgok, mert a jogi oldalt emelik ki a tartalmi oldal h elyett. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a potenciális betegnek, az állam által biztosított állampolgárnak a teljes szolgáltatásrendszert nyújtsa a háziorvoson vagy bárkin keresztül - a neki célzott szolgáltatásrendszert. Úgy legyen a betegségmenedzselés, hogy a kórház megrendelést teljesít, és a kórház nem elhatározó pont. Viszont akkor kell lenni valahol máshol egy olyan szintnek, amely dönteni tud. Nyilván a magányos háziorvos erre igaziból nem alkalmas. Ha a kórház dönt helyette, ez azt jelenti, hogy t aylorizáltuk az egész rendszert, tehát szakmákra, célvizsgálatokra bontott, szükségszerűen kerülőutas, drága, és tulajdonképpen a beteggel másodsorban foglalkozó, mert inkább a diagnózissal, az üggyel és osztály profiljának megfelelő dologgal foglalkozó re ndszert hoztunk létre. Az ebből való kilépés csak egy lassú erjedéssel tud létrejönni. Amikor a kórházak vagy az ágyszám ellen ment a kampány - vagy most Csehországban megy , akkor éppen arról van szó, hogy a vízfejbe fektetett tőkéből minél többet beszív ni a középszintre, hogy a középszint erősödni tudjon, és a szolgáltató kórház felé lehessen menni. Ez technikailag nem eljátszható akkor, ha bent a rendszerben nem fejlődnek ki az alternatív kiváltócsírák. Ezt nem lehet kívülről vezérelni. Nyilvánvaló, hog y a belső játék sokkal fontosabb. Borzasztó nehéz azonban a belső játékot, az egészségügy belső vállalkozási rendszerét, a belső kultúráját, kooperációs rendszerét változtatni akkor, ha a rendszer kívülről van fenyegetve. Ugyanakkor pénzügyi okok miatt kív ülről állandóan fenyegetett a rendszer. Ilyen óriási dilemmák vannak ebben a dologban. Meggyőződésem, hogy ha világosan beszélünk, és bizonyos dolgokat pontosan megnevezünk, ha akár a csúszópénzrendszerről is világosan beszélünk - ami nem elítélendő, hisze n itt egy óriási dilemma van! , akkor lehet egy nyílt piaci viszonynak jobban megfelelő egészségügyi működés, ha ez megfelelően honorálódni tud az egészségügyi dolgozónak. Ha nem tud, akkor a dolog képtelenség. Ilyen értelemben a feketepénzek mozgása elle n önmagában harcolni nevetséges dolog, csak a képmutatás körülményesebb csatornáihoz vezet. Az is biztos, hogy ezt a fajta nagy lökést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ma nem tudjuk megtenni, sem pénzügyi okok miatt, sem kulturá lis okok miatt. Hogy világos legyen, hogy erre a fajta nagy átállásra kell készülni, ezt annak fenn kell tartanunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért jobb a szókimondó szabályozás a képmutatónál. Köszönöm. (Taps.)
