Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
4224 elhelyezést igényelni a kórházban. Mindenesetre meg nézném annak a kórházi szakácsnak az arcát, aki meglátja, hogy az egyik, igen kedves beteg ebédre a következő menüt rendelte: mondjuk galambleves tojáskocsonyával, Wellingtonbélszín, sárgadinnye vaníliafagylalttal. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez nem a Fideszkongresszus!) A nagyobbik baj az, hogy a betegnek nemcsak joga, hanem kötelessége is lesz e törvény alapján fizetni olyan dolgokért, amelyeket eddig ingyen kapott. Hogy pontosan mik lesznek ezek a dolgok? Azt nem igazán tudni, mert ennek megállap ítását a törvény - nagyvonalúan - a népjóléti miniszter úr hatáskörébe utalja. Elég furcsa elképzelései vannak e kormánynak arról, hogy mit kell törvényben és mit kell rendeletben szabályozni. Azt például törvényben rögzíttetné, hogy a Cvitamin meghatároz ását a vizeletből - egyébként ez körülbelül 200 forintba kerül - nem támogatja a biztosító, azt ellenben, hogy a betegnek milyen műtétre kell majd hónapokat várnia, elegendőnek tartja rendeleti szinten szabályozni. Az indoklás azonban mégis megcsillantja e lőttünk, hogy milyen esetekben számíthat a beteg fizetésre. Például akkor, ha a népjóléti miniszter úr úgy dönt, hogy bizonyos sebészeti beavatkozásokat elég helyi érzéstelenítéssel végezni, akkor az a beteg, aki ezt altatásban szeretné, ki kell, hogy fize sse az altatás költségét. Hogy mennyit, azt majd ott, helyben közlik vele, mert minden kórház maga szabja meg az árait. Ám drákói szigor van, mert az egyszer kifizetett beavatkozást nem számolhatja el az OEP, az országos egészségbiztosító felé. Ennek a drá kói szigornak a kapcsán el kell hogy gondolkozzak azon, mikor lesz már végre olyan népjóléti miniszter, aki megérti, hogy milyen szabályok alapján finanszírozzák az egészségügyet. A pénztár ugyanis nem beavatkozást, hanem homogén betegségcsoportokat finans zíroz, ebben pedig nem mutatható ki, hogy az OEP mennyit fizet egy beavatkozáskért. Aktív osztályon éppúgy nem számolható el az OEP felé a beteg kérésére történő további ápolás sem, mert ápolási napot sem finanszíroz a pénztár. No, ennyi szakértelemmel per sze nem is csoda, ha a kormány folyamatosan olyan lépéseket tesz, amelyek érdemi eredmény nélkül váltanak ki közfelháborodást. Nézzük például az ágyszámleépítést! Nem a kiindulási feltevéssel volt probléma - mármint hogy a kórházi ellátórendszer túlméretez ette Magyarországon: szerintünk is az , hanem azzal volt probléma, hogy ez a túlméretezettség abból fakad, hogy itt lettek kompenzálva az egészségügyi ellátórendszer más területén jelentkező hiányosságok: az ápolási otthonok és a háziápolás hiánya, a jár óbetegellátás technikai hiányossága, az alapellátás adminisztratív szintre történő csökkentése. Ha tehát ezt a roppant drága kompenzálást meg akarjuk szüntetni, akkor előbb más területek hiányosságait kellene orvosolni, hiszen különben pusztán az ágyszámc sökkentéssel, kórházak bezárásával, osztályok bezárásával az emberek maradnak ellátatlanul szerte az országban. Ráadásul ez a bizonyos racionalizálás, ha van is nyomós szakmai indoka, pénzbe kerül. Bárki, aki egy kicsit is tisztában van a finanszírozási re ndszer jellemzőivel - ez nem Bokros Lajos volt , az tudta volna, hogy ebben a finanszírozási rendszerben eddig sem finanszíroztuk a felesleges ágyakat, tehát felesleges megpróbálni megszüntetni, nem lesz belőle megtakarítás. Persze nem lett volna késő a p arlamenti vitából sem tanulni, hiszen mind az ellenzéki pártok, mind pedig a szakma képviselői felhívták erre a figyelmet. Akkoriban még Szabó György népjóléti miniszter úr azzal a mélyen szántó érveléssel hárította el az ellenérveket, hogy őt senki nem tu dja meggyőzni arról, hogy ebből a rendszerből nem lehet komoly fennakadás nélkül tízezer ágyat kivonni. Kökény Mihály miniszter úr legutóbb beismerte, hogy az ágyszámcsökkentés mégsem hozta meg a várt megtakarítást. Ugyanez mondható el az Egészségügyi Dolg ozók Szakszervezetével kötött botrányos bérmegállapodásról is. Igaz, hogy a megállapodás kannibálmegállapodás volt, miszerint a béremelés fedezete az elbocsátásokból történő megtakarítás lett volna. Igaz, hogy a béremelés mértékébe még az elbocsátott dolg ozók végkielégítését is beszámolták, de így sem jutott rá mindenütt fedezet. Azt már nem tudni, hogy Szabó György, akkori miniszter elmulasztottae a kellő körültekintést, vagy csak könnyelműen bízott abban, hogy nem kerül sor arra, hogy a kórházak majd ne m tudják kifizetni az általa beígért emelést, csak az a biztos, hogy - emelvén e megállapodás fényét, talán kihasználva a
