Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
4225 tudatlanságát - aláíratta a miniszterelnök úrral. Amikor pedig a finanszírozás rendszerének megfelelően a kórházak egy része nem jutot t a beígért összeghez, a beígért pénzekhez, nem átallotta a kórházigazgatókra, a gazdasági vezetőkre hárítani a felelősséget, akik közül igen sokan abba a dilemmába estek, abban voltak, hogy ha kifizetik a miniszterelnök úr és az egykori népjóléti miniszte r úr által beígért - hogy mondjam - fedezetlen váltót, akkor a kórházukban nem fognak tudni fűteni és világítani, hiszen akkor ez az összeg a működési költségvetésükből fog hiányozni. A történtek fényében tovább fokozta az egészségügyben dolgozó k skizofrén hangulatát a szakmaiminimumrendelet megjelenése. Ennek elolvastán ugyanis mindenki ráébredhet, hogy miután tűzzelvassal átverték rajtuk a létszámleépítéseket, ha ezt a bizonyos minimumrendeletet be akarják tartani, nemhogy újabb orvosokat kel l elbocsátani, hanem újakat kell fölvenni. Akkor mi értelme volt az egésznek? (Keller László: Majd megérted!) Akkor még nem szóltunk a kórházi konszolidációs programról. Az történt, hogy az ágyszámleépítésből beígért forrásbőség helyett kórhá zak sora vált fizetésképtelenné. A bomba végül is akkor robbant, amikor a kórházak beszállítói megelégelték a kórházak fizetésképtelenségét, és megtagadták a beszállítást. Emlékezzünk vissza: fennállt a veszélye annak, hogy nem lesz kötszer, gyógyszer és í gy tovább. Ekkor látott neki a kormány, hogy megpróbálja rendezni a helyzetet. A kormány diagnózisa a következőképpen hangzott: a kórházak csődjét nem a finanszírozás elégtelen volta, hanem a kórházi vezetők hibája okozta. A probléma tehát egy áthidaló hit el nyújtásával megoldható. Abban a kérdésben, hogy helyes volte a kormány diagnózisa, hamarosan eljön az igazság pillanata, hiszen hamarosan elkezdik levonni a hiteleket a kórházaktól. Talán nem kell látnoki tehetség ahhoz, hogy megjósoljuk: a további kór házcsődök sorozata ismét bekövetkezik. (12.00) Visszatérve arra, hogy még mi mindenért kellhet fizetnie a betegnek, arra a törvény hoz néhány példát, és még többet bíz a népjóléti miniszter mérlegelésére. Például fizetnie kell, ha beutaló nélkül merészel s zakrendelőbe menni, kivéve ha a népjóléti miniszter úr ezt másként gondolja. Fizetnie kell akkor, ha másik orvoshoz ment, mint ahova a beutalója szólt. Fizetnie kell akkor, ha nem vett részt fogászati szűrővizsgálaton. Nos, a fogorvosok rendszeres felkeres ésének ösztönzése régóta létező tervezet. Azért nem került korábban sem bevezetésre, mert a fogorvosi hálózat kapacitása nem bírta volna el ezt a hirtelen megnövekedett terhelést. Igazán visszatetszőnek tartjuk, hogy az a kormány, amelynek sikerült szétver nie a fogorvosi ellátórendszert, most arra próbálja kötelezni a polgárokat, hogy várakozzanak naphosszat a fogorvosi rendelőkben, vagy megbetegedésük esetén fizessenek többet. Fizetnie kell a polgárnak akkor is, ha sűrűbben igényelné a szanatóriumi kezelés t, mint ahogy azt a népjóléti miniszter úr gondolja. Ezekért a törvény alapján biztosan fizetni kell. De van egy úgynevezett generálklauzula is a törvényben, amivel a polgárok szinte korlátlan fizetésre kötelezhetők. Ez arról szól, hogy akkor is fizetnie k ell, ha más orvosi ellátást szeretne a betegségére, mint amit a népjóléti miniszter előírt. Ennek alapján ugyanis fizettetni lehet a beteggel, ha a protokollban előírt gyógyszer nem hat nála, de mégis szeretne meggyógyulni; vagy hat ugyan a gyógyszer, csak a beteg éppen, mondjuk, hány tőle, és szeretne olyan gyógyszert, ami úgy hat, hogy ne hányjon tőle. Összességében ez a törvény jól illeszkedik a kormány politikájának vonulatába, ami a fogak ellen viselt régi háborútól egészen a kórházeladósítási program ig tartott. A törvény szemmel láthatóan abból a célból született, hogy a kormány lopakodó módon bevezethesse a copaymentet, azaz fizettethessen az állampolgárokkal az egészségügyi ellátásért. Ennek a törvénynek az elfogadása azzal a veszéllyel fenyeget, h ogy parlamenti kontroll, parlamenti felügyelet nélkül a kormány újabb és újabb egészségügyi ellátásokért kérhet pénzt, azaz újabb és újabb rétegeket zárhat ki az egészségügyi ellátásból. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az igazi indoka annak, hogy a FideszMa gyar Polgári Párt miért nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
