Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényjavaslat, valamint a megváltozott munkaképességűek és rokkantak társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vit... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
4217 és üdvözlendő eleme a törvényjavaslatnak, hogy a gyermekápolásra igénybe vehető táppénz nem 10 éves korig, hanem 12 éves korig jár. A baleseti és foglalkozási betegség fogalmát a törvény a jelenleg hatályos sz abályok szerint határozza meg. A baleseti egészségügyi ellátás azonban annyiban módosul, hogy a 100 százalékos támogatás feltétételévé vált, hogy a konkrét gyógyszer általános szabályok szerinti támogatásának mértéke ne legyen nulla százalékos, magyarul: b aleseti táppénz vagy baleseti ellátás kapcsán ne lehessen olyan gyógyszereket felírni, amelyek drága külföldi vitaminokat is jelenthetnek. A törvényjavaslat mindenképpen támogatható és támogatandó, hiszen az 1975. évi II. törvényt váltja ki, foglalja egysé ges keretbe a jelenleg alkalmazott szabályokat, rendeleteket, ezáltal könnyebben kezelhető és értelmezhető. A továbbiakban a H/4320. számú országgyűlési határozati javaslatról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Azt hiszem, kevés olyan törvény van, amel y a benyújtás előtt már akkora vihart keltett volna, mint ezen most tárgyalandó - időközben országgyűlési határozati javaslattá szelídült - javaslat. Rendkívül sok téveszme tapad hozzá szándékosan vagy véletlenül, izgatva a jelenleg rokkantnyugdíjban levők et. Olyan rémhírek keltek szárnyra, hogy a kormány visszamenőleg is felülvizsgálja, szigorítja a rokkantnyugdíjakat, a nyugdíjban levőket felülvizsgálatra kötelezi és így tovább. Erről szó sincs. Rokkantnyugdíjasnak lenni ma Magyarországon egy rendkívüli m ódon ellentmondásos helyzetet jelent. Igen sok mendemonda kering ezen kérdés körül, konkrétan azon kérdés körül, hogy ki milyen módon, mennyire betegen került rokkantnyugdíjba. A rokkantnyugdíjban levők sok esetben - tisztelet a kivételnek - sértik, irritá lják a társadalom igazságérzetét azzal, hogy sok esetben 67 százalékos rokkantaknak minősítettek nehéz fizikai munkát végeznek a fekete- vagy a szürkegazdaságban. Sok helyen egyes térségekben, egyes foglalkozási ágakban egyetlen cél van: elmenni rokkantnyu gdíjba. Egyes foglalkozási ágazatokat ezen intézményen keresztül építettek le, gondolok a bányászatra, ahol az úgynevezett 2007es kormányrendelet segítségével mentek el rokkantnyugdíjba a bányászok ezrei. A rokkantnyugdíjas státus egy biztos jövedelem, po zíció, ami nincs kitéve a munkaerőpiaci hatásoknak, nem kell munkanélkülinek lenni. A rokkantnyugdíj biztos, de szerény jövedelmet biztosít. Sem a rokkantnyugdíjas, sem a társadalom, sem a munkáltatók nem érdekeltek ma a rehabilitációban. Nincsenek meg a munkahelyi és az orvosszakmai rehabilitációs feltételek, intézetek, kellő számú rehabilitációs szakember egyik oldalon sem. Nincsenek kidolgozva azok az egyértelmű orvosszakmai feltételek, hogy milyen foglalkozásokban milyen csoportokat lehet veszélyeztete tteknek tekinteni, mely betegségcsoportok milyen mértékű rokkantságot jelentenek. Tehát át kell gondolni az orvosszakértői feltételeket is. Teljesen új koncepció alapján kell a kérdést kezelni. Nem azt kell vizsgálni, hogy mekkora az elveszett munkaképessé g, hanem azt kell értékelni, hogy a megmaradt képességek az egyént a megszerzett szakképesítésének, az eddigi tapasztalatainak figyelembevételével mire teszik képessé, magyarul: milyen módon rehabilitálható, vezethető vissza a munka világába. (11.20) Talán ezen peremfeltételek hiánya miatt is vonta vissza a kormány a korábban beterjesztett törvényjavaslatát. A munkahelyi rehabilitációs feltételek javítására a Munkaügyi Minisztérium 7 milliárd forintot különített el, tehát megkezdődött az egyik oldalon a fel tételek megteremtése. Az orvosszakma, valamint az egészségügy még adós ezen feltételek kidolgozásával. Az új rendszerben a legfőbb elv, hogy rokkantsági nyugdíjban csak a teljesen munkaképtelen, nem rehabilitálható személyek részesüljenek. Az átmeneti idős zakban - míg el nem dől vagy ki nem alakul a végleges állapot, tehát a rehabilitációs időszakban - kapjanak rendszeres járadékot az érintettek. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer garantálja a rokkantsági nyugdíjat, de még kívánatosabb lenne, ha a tőke fedezeti pillér is valamilyen részt vállalna a csökkent
