Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP):
4208 Még egyszer mondom, ezekben foglaltuk össze azt, a mi a mi értékvilágunk szerint nem felel meg annak, hogy komoly változtatások nélkül esetleg e törvénycsomag mellé álljunk. Kidolgoztunk egyébként a javaslatainkat: közel száz módosító indítvánnyal fogjuk terhelni az Országgyűlés munkáját. De hadd térjek mé g ki néhány elvi kérdésre, mielőtt összefoglalom a mondandómat. Az első a pénzügyminiszter úr expozéjában elhangzott kérdés: a ki nyer, ki veszít? Pénzügyminiszter úr ezt azzal ütötte el, hogy itt úgy nyer mindenki, hogy senki nem veszít. Ez persze, lehets éges, de ebben az esetben nem erről van szó. Ebben az esetben arról van szó, hogy a fiatal korosztályoknak, akik belépnek a tőkefedezeti rendszerbe, biztosan jövedelmet csoportosítunk át az egyébként aktív korosztályoktól. Ennek a mechanizmusa - hogy mást ne mondjak - az, ami az állami büdzsé hiányának kamatterheléséből következően átáramlik a tőkefedezeti rendszerbe. Ez evidencia! (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el. ) Nem mondom azt, hogy nem lehet átáramoltat ni a fiatal korosztályoknak, a gyerekeinknek, de akkor ne mondjuk azt, hogy itt mindenki nyer! Vegyük tudomásul, hogy a szülők korosztálya - mi - áldozatot hozunk. Én ennek híve vagyok, de ne mondjuk azt, ami nem igaz! Kettő: a nyugdíj értékállósága. Megér tem, hogy ezt kell mondani, de a törvényekben semmilyen biztosíték nincs erre! Mert a nyugdíjemelési formulából - ami azt mondja, hogy a béremelés fele és az áremelés fele fogja adni a nyugdíjemelést - nem jön ki, hogy a nyugdíj megőrzi a reálértékét. Lehe t olyan esetet találni, persze, de ebből nem következik. Kettő: azt azért tudnunk kell, hogy ha a Nyugdíjbiztosítási Alap hiány nyomása alatt van, ott azért minden kormány meg fogja fontolni, hogy milyen nyugdíjemelést terjeszt a parlament elé. És amikor a nyugdíjmechanizmus eleve maximum 1 százalék hiányt okoz a költségvetésben, akkor az állam mindig meg fogja gondolni, hogy mekkora további hiányt enged meg - nyugdíjemelés címén - a nyugdíjbiztosítási alapoknál. (10.30) Tehát a nyugdíjak értékállóságát hat ározottan kimondani kicsit alap nélkül való ügy. Negyedszer: még egyszer szeretnék visszatérni a forrásbővülés kérdésére. Nekem is mély meggyőződésem, hogy a magyar gazdaság mélységes tőkehiányából a kiút valahol egy tőkefelhalmozás elindítása lehet. Erre a nyugdíjrendszer bizonyos részének tőkefedezeti alapra helyezése alkalmas lehet. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy ez egy nagyon veszély dolog. Ez hordoz magában veszélyeket! Nem azt mondom, hogy nem kell kimenni autózni, mert veszélyes, de mechanizmus okat kell életbe léptetni, és nem egyértelműen törvényi garanciákat, hogy ezek ne következzenek be. Mert a törvényi garanciák mindig kevesek. Itt önvédelmi reflexek kellenek! Erről a helyről szeretnék kérni figyelmet a magyar gazdasági vezetéstől, a cégek vezetésétől, a menedzsmenttől, szeretnék a magyar tulajdonosoktól figyelmet kérni arra, hogy itt olyan törvény születik, ami nagyonnagyon hasonlít a '93as önkéntes biztosítópénztárakról a kötelező tőkefedezeti rendszerben. Magyarul: meg lehet valósítani, hogy ezek tényleg öntulajdonú, tényleg önkormányzó, tényleg önigazgató intézmények, de ezt nem lehet úgy megvalósítani, hogy várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repül. Ezt csak cselekvéssel lehet megvalósítani! Itt a magyar gazdasági vezetésnek fel van k ínálva egy nagy lehetőség, de a magyar gazdaságvezetésnek ezzel a lehetőséggel élnie kell, és erről a helyről kell hogy kérjem a magyar munkavállalókat is, hogy amikor arról döntenek, melyik kötelező vagy választható nyugdíjpénztárt veszik igénybe, fontolj ák meg, hogy melyiket választják! Gondoljanak arra, hogy tényleg szüksége van ennek az országnak arra a tőkefelhalmozásra és annak kontrolljára is, ami az elkövetkező időszakban tényleg egy nagyon masszív többletforrást jelenthet a magyar gazdaságnak, ha a veszélyeket kiküszöböljük. Mondom, ez nem fatális; cselekvéssel lehet egyedül kiküszöbölni. Még egy gondolat a kockázatokról: nagyon sok kockázatot emelt be a kormány az egyeztetések során. Nagyon sok garanciát vállalt be a kormány a javaslatokba a kockáz atok ellen. Azt gondolom,
