Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ TAMÁS (MDNP):
4205 lehet egy nyugdíjtörvénycsomagot értékelni, hogyha világ osan megmondjuk az alapelveket, ami szerint - a mi értékrendszerünk szerint - felépítenénk egy nyugdíjrendszert. Szeretném ismertetni önökkel azokat az értékválasztás alapján történt megállapításokat és alapelveket, amit a Néppárt minden döntési fóruma meg tárgyalt és elfogadott, részben azért, hogy kimondja, mi ilyen nyugdíjrendszert szeretnénk, részben azért, hogy bármilyen javaslatot, ami a nyugdíjrendszer területén történik, értékelni tudjunk egy előre meghatározott zsinórmérték tekintetében. Először is: társadalmi preferenciákat kell hogy érvényesítsen a nyugdíjrendszer, és számunkra két kulcskérdés van ezen a területen. Az első az, hogy erősíteni akarjuk a nyugdíjrendszer révén is a családot, a család gyermekvállalását és a gyerek nevelését; másodszor: azt akarjuk, hogy a nyugdíjrendszer is segítse a képzettség szintjének emelését, a szakma megszerzését, de a felsőfokú tanulást is. Alapelvként rögzítettük, hogy a magyar ember rendelkezhessen szabadabban a jövedelmével, az értéktermelését érintő elvonások kal, de ugyanakkor növekedjen az ellenőrzése és a beleszólása is a befizetései felett. Legyen közvetlen és egyértelmű kapcsolata a terhelés és a későbbi szolgáltatás között. Harmadszor: növekedjen az egyén felelőssége, ahogy növekszik a döntési jogkö re, de legyenek markáns ösztönzők, amik az embereket ebbe az irányba indítják. Negyedszer: csökkenjen az állami és a centralizált megoldások döntési lehetősége és felelőssége, de ezzel járjon együtt még egy: hogy nem követelhetünk és várhatunk többet az ál lamtól akkor, hogyha visszavesszük a hatókörét. Ötödször: érvényesüljön a szervezeti és tulajdoni verseny, az egyéneknek döntése lehessen, hogy melyik formát és milyen szolgáltatást vesznek igénybe; egyik mód se legyen kényszerpálya; és meg kell gátolni új monopolhelyzetek kialakulását. Nem lehet kényszerhelyzetbe hozni senkit, akár hogy új útra térjen, akár hogy ragaszkodjon a régihez. Az egyének döntési szabadságát kell ebből a szempontból erősíteni. Hatodszor: a verseny, az intézmények működése szabályoz ott, ellenőrzött és garantált legyen a biztonság szempontjából, de a garanciarendszer fedezetét maga az új szisztéma teremtse meg. Óvunk a túlzott állami garanciavállalástól is, mert morális kockázatokat vet fel az intézmények szempontjából. Önök emlékezne k, milyen morális kockázatokat vetett fel a bankkonszolidáció mechanizmusa. Hetedszer: segíteni kell az elesetteknek és a szenvedőknek, de ehhez a terhek és szolgáltatások világos, az emberek által átlátható feltárása kell. Nyolcadszor: stabil, időtálló és egyetértésen alapuló törvények kellenek, mert az elképzelhetetlen, hogy itt politikai ciklusok rángatják a nyugdíjrendszert. Kilencedszer: a végrehajtásnál és a bevezetésnél türelem, higgadtság, idő kell. Olyan idő, amikor az emberek át tudják gondolni és egyéni stratégiává tudják formálni, amit a törvény számukra mond, javasol, akár kényszerít. Tizedszer: kerülni kell a kényszermechanizmusokat, és széles körű rugalmasságot kell tanúsítani. Az állam ne fordítson forrást az intézmények fejlesztésére, hagyja meg az önfejlődést. Tizenegyedszer: csökkenjen a terhelés a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban; csökkenjen a munkáltatók terhelése, csökkenjenek ezzel kapcsolatban a bérterhek és ugyanakkor csökkenjen az egyének terhelése is. A következő az, hogy jelentős ha zai forrásbővülést eredményezzen, és erre legyenek meg a biztosítékok. Ez azt jelenti, nem engedhető meg, hogy a jövő magyar tőkefelhalmozása akár külföldre áramoljon, akár külföldi ellenőrzés alá kerüljön.
