Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 3 (241. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
43 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tudós kollégáim itt már nagyon sok szépet elmondtak, és részletekbe is mentek az építési törvény fontosságát illetően. Én a bevezetőben szeretnék egykét á ltalánosabb hangsúlyt, általánosabb következtetést is levonni ennek szükségességéről. Bevezetőül hadd mondjam el - amire azért már némi kis utalás volt , ez az elmúlt két és fél év bebizonyította, hogy a kormány a legszükségesebb gazdasági stabilizációs i ntézkedéseken túl igen nagy gondot fordított arra, hogy az emberi életkörülményekkel összefüggő alapvető törvényeket is megalkossa a Ház. A környezetvédelmi bizottság - áttekintvén az elmúlt időszakot - mintegy ötven olyan törvénnyel foglalkozott eddig, am ely törvények közvetlenül vagy közvetve, de érintették az emberi életminőség legkülönbözőbb oldalait. Azt hiszem, az építési törvény ebben a sorban kiemelkedő szerepet tölt be, és bevezetőben is hadd mondjam, a szocialista frakció nagy örömmel támogatja, h ogy ez a törvény vitára kerül, még akkor is, ha természetszerűleg egyes elemeivel pillanatnyilag nem százszázalékosan ért még egyet. Amit szeretnék elöljáróban kiemelni - ez talán egy picit szubjektív, de erre hivatkozva szeretném a lényeget elmondani , h ogy számomra, aki építészmérnöki diplomával rendelkezem, minden nap egy csoda bejönni ebbe a Házba, minden nap egy alapvető élmény, hogy itt dolgozhatom ez alatt a rövid időszak alatt. Azt hiszem, mindannyiunk számára hasonló élményt jelent ez az épület, é s tudnunk kell, hogy minden, ami az embert körülveszi, az valamilyen módon az ember keze által átalakítottnak tekinthető, hiszen gyakorlatilag a hétköznapi életünk valamennyi feltételét valamilyen beavatkozás, a közösségi és az egyéni lét közötti kompromis szum hozza létre. Nem hiszem, hogy van olyan képviselőtársam, aki ne ütközött volna már valamilyen módon az építési hatóság illetékességével, hogy ne kellett volna létrehozni bármit környezetében maga, gyermeke vagy családja számára. Tehát azt hiszem, egy olyan ügyről van szó, ami valóban össztársadalmi ügynek tekinthető, ha ezt újra és újra akarjuk szabályozni. Magyarul: itt ennek a törvénynek az alapvető célja az emberrel való foglalkozás, az ember tevékenységével közvetlenül szabályozást hozni létre, még hozzá úgy, hogy lehetőség szerint - és ez a legnehezebb dolog ebben a törvényben - se az egyéni, se a közösségi érdek ne szenvedjen csorbát. Azt kell mondani, hogy elődeink nagyon bölcsek voltak a törvényhozás tekintetében, hiszen ennek a törvénynek az elő élete 1836ra, majd '870re, majd '939re és '64re nyúlik vissza, amikor is érdekes módon egyegy objektum megépítésétől jutott el tulajdonképpen a törvényhozás az általánosításig; nevezetesen egy Lánchíd megépítésétől jutott el gyakorlatilag a városrende zés és a városfejlesztés teljes keretének szabályozásáig. De gondoljunk bele, hogy ezen törvények alapján, a '800as évek végén, a '900as évek elején meghozott törvények alapján, a létrehozott közmunkatanács alapján még most is, ma is utakat építünk, és a zokat a szabályozásokat vesszük figyelembe, amelyeket akkor azok a rendezési tervek írtak elő számunkra kötelező jelleggel. Mi ennek a törvénynek egy nagyon fontos lényege? A hosszú távú, nagy távlatú gondolkodás, a generációkra előre történő meghatározása a cselekménynek. Ugyanakkor mi következik egyegy ilyen törvényből? Valószínűnek tartom, hogy szellemi szubsztanciánk, általában a kulturális meghatározottságunkon túlmenően igazából véve a nemzet vagyonát a létrehozott, épített környezet adja. És jó ezze l szembenézni, jó tudni azt, hogy mi az, ami szabályozza azt, hogy a jövő generációja számára ezt a vagyont megőrizhessük, majd tovább is fejleszthessük. Ez a törvény ugyanakkor rendkívül kemény abból a szempontból, hogy különböző lényeges viszonyokba lép be, viszonyokat határoz meg. Nevezetesen, az előbb említettem már az egyén és a közösség viszonyát. Bármelyik telekalakítás, bármelyik ház egy kisebb közösségre vonatkozóan már kötelezettségeket is jelenthet, és minden egyes szabályozási terv, rendezési te rv és szerkezetalakítási terv viszont meghatározza az egyén által már szerzett jogokat, arra valamilyen módon visszahat. Tehát a törvénynek az ide kiható gondolkodása mindenféleképpen nagyon komolyan veendő.
