Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
4198 szerint is legfeljebb egykét százalékp ontnyi jobb nyugdíjra számíthat, mint jelenleg. Ennek az egykét százaléknak, amelyet majd 3040 év múlva fog látni, ennek reményében azt komolyan hiszik önök, hogy a most be nem fizetett pénzek, kicsalt pénzek azonnali piaci hasznosításával nem fog nagyob b hasznot elérni a vállalkozó? S komolyan hiszik, hogy ők ezt nem tudják? Miből gondolják, hogy a fekete- meg a szürkegazdaság ettől a remélt, majdani, esetleges összegtől hirtelen kifehéredik? Hogy a mocskos... - pardon, nem mocskost, feketetét kívántam m ondani - hogy a fekete- és a szürkegazdaság hirtelen magába száll? Nem. Semmivel nem nő meg a járulékfizetési kedv. A járulékfizetési hajlandóság növelésének egyetlenegy eszköze lenne: a várományfedezeti rendszer lenne, de erről majd később beszélnék mint a Magyar Demokrata Fórum nyugdíjreformjavaslatáról. Tehát az, hogy érdekeltséget növelünk, ez sem felel meg a tényeknek. Mi lesz viszont mindennek a következménye? Három részre válik a társadalom: azokra, akik kötelezően az új rendszerbe kerülnek át, ezek a pályakezdők; azokra, akik önként kerülnek át - a számítások szerint a 30 éves nőnek és a 35 éves férfinek még érdemes átlépnie a rendszerbe ; illetve lesznek, akiknek már vagy nem érdemes, vagy életkoruk miatt nem is lehet. Ez a három felé osztott társ adalom három különböző érdekcsoportot fog jelenteni. És ez az állapot 60 évig így marad. Hatvan évig szétaprogattuk a társadalmat három, egymással szemben álló csoportra, egyszerűen annak következtében, hogy mikor születtek. Nem mondom azt, hogy igazságosn ak tartják, mert itt az "igazságos" szó elhangzott, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer igazságtalan. Ilyen kategória nincs a nyugdíjrendszerben. Méltányosság nevű kategória van. Szóval, hogy ez miért méltányosabb, azt fel nem tudom fogni. Mi következik az el ső csoportbelieknek, a most kötelezően belépőknek? (9.40) Az következik, hogy befizetik a pénzüket, a saját megkapott pénzüket, tehát a saját nyugdíjjárulékukat; hogy a munkáltatójuk mit csinál, az őket nem érdekli igazán. Mint ahogy az sem, hogy fizetie a gáz- vagy villanyszámlát, hogy hol vásárol nyersanyagot; az a rezsi része, nem az ő dolguk. Tehát ők a teljes összeget befizetik, ami most 6, az előterjesztők reménye szerint 8, majd 10 százalék lesz. Ezt befizetik egy olyan hitelkonstrukció formájában, aminek az a lényege, hogy ma fizetek, és először 27 év múlva kapok belőle vissza pénzt. Tehát 27 évig rábízom a pénzemet egy hitelkonstrukcióban másra. A 27 éven ne tessenek csodálkozni, a futamidővel nem szabad összekeverni, mert a reálisan 3035 év múlva átkerülőkkel együtt akkor lesznek nyugdíjkorúak. (Dr. Szabó Imre: Eddig is így volt! - Göndör István: És ma mennyit várunk? - Akar László: És mire várunk!?) Jó. Kérem szépen, ezt a pénzt befizetik, és kamatot remélnek tőle. De a kamatot az égvilágon semmi nem garantálja, mert azt mondja a törvény, hogy ezt befektetik azok, akik kezelik, és a befektetések hozamát majd hozzáadják ahhoz, amit nyugdíjként visszakapnak. Ha egy bank ilyen hitelkonstrukciót ajánlana, azt az égvilágon senki nem venné igénybe. Ezt tehát önként nem lehet remélni, ezért kell elrendelni kötelezően a befizetést. Ilyen rossz banki befektetéseket az égvilágon épelméjű ember nem tenne sehol, tehát kötelezően, a törvény erejénél fogva, az állam hatalmánál fogva ezt elrendelem. Ez azt jelent i, hogy a kockázatot a befizető, az állampolgár viseli, tehát a kockázatot ráhárítja az állam, míg a felelősséget, a garanciát csak a befizetett tőke erejéig vállalja. Tessék elképzelni, hogy 27 év múlva mennyit fog érni egy ma befizetett százforintos! Hog y aztán mi lesz a kamatokkal és a megállapítható nyugdíjakkal, erre azt mondjuk, hogy szigorúan szabályozzuk ezeknek a befektetéseknek a lehetőségeit, hozamát garantáljuk. De hogyan tudjuk garantálni egy nem magyar tulajdonban levő vagyonkezelőnél - az Eur ópai Közösség szabályai között , hogy mennyi hasznot produkáljon, mennyi legyen az a minimális haszon, amiből garantálni lehet a különböző százalékok szerinti visszafizetést? Sehogy! A saját magyar bankjainkkal nem tudunk boldogulni ma, amikor még jórészt állami tulajdonban vannak.
