Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
4199 Tehát a kezdők nem igazán kiszámítható, hanem egy bizonytalan jövő elé néznek. Az átkerülők, akik önként átlépnek, még rosszabbul járnak, hiszen az eddig befizetett társadalombiztosítási járulékuk egynegyede az átlépéssel elvész . Ezért sem érdemes 30, illetve 35 évnél korábban átlépni. Erről valahogy nem esik szó. Akkor, amikor itt arról beszélnek, hogy nem veszélyeztetnek szerzett jogokat, akkor nemhogy jogokat, hanem megszerzett pénzt, befizetett pénzt veszélyeztetnek az új ren dszerrel. És akkor maradnak az idősek, akik ma nyugdíjban vannak, illetve az elkövetkezendő évek során mennek nyugdíjba. Az ő számuk körülbelül három és félmillióra tehető az egész kifutási idő alatt, tehát az országnak igencsak jelentős része, egyharmada. Az ő nyugdíjukat az állam garantálja, és a költségvetés kiegészíti a hiányzó összeggel, amely hiányzó összeg nem lesz több a nemzeti jövedelem egy százalékánál, ha igazak lesznek azok a prognózisok, amelyeket a gazdasági előrejelzők 5060 évre le merészel tek írni. Ez a hiányzó összeg tehát a mindenkori pénzügyminiszter kényekedvétől, a költségvetés aktuális állapotától függ. Képzeljék el, hogy miért jött létre a társadalombiztosítási rendszer, és miért döntött ez az Országgyűlés '91ben úgy, hogy függetle n, a költségvetéstől független rendszerből fogják a nyugdíjakat fizetni. Egyszerűen azért, mert a mindenkor éhes költségvetés és a mindenkor egyéb megfontolásokat tartalmazó pénzügyminisztériumi költségvetési előterjesztések nem nyújtanak kellő garanciát a rra, hogy bármilyen nehéz, szorult helyzetbe kerülvén az ország - hiszen a gazdaság hullámzásai kiszámíthatatlanok , nem mondom, hogy állni akarja, hanem hogy állni tudja az adott szavát. Tehát az, hogy ezt a hiányzó, a nemzeti jövedelem egy százalékát je lentő összeget milyen mértékben forgatják vissza, telepítik át a társadalombiztosítási alaphoz, az bizony kiszolgáltatottabbá teszi a majdani nyugdíjasokat, illetve a jelenlegi nyugdíjasokat. Ezek szerint eddig különösebb hasznot nem fedeztünk fel az átáll ásban, és azért sem fedezhettünk fel, mert ennek a rendszernek a működtetése magasabb rezsivel, magasabb működési költséggel történik a világon mindenütt, ahol ilyen rendszer van, DélAmerikában, az Amerikai Egyesült Államokban, mint akár a társadalombizto sítási, akár a nonprofit önkéntes pénztárak működtetése. Ez egyszerű, hogy magasabb költséggel működik, ez megint egy alaplogikai dedukció, hogy ha egyszer egy magáncég, amely profitorientáltan kezeli a vagyont, akkor azt a profitot a rendszerből kiveszi, mert ha nem úgy tenné, akkor tönkre menne, és az még rosszabb lenne az oda befizetőknek. Tehát ez a profit szükségszerűen növeli a működési költségeket, és tovább növeli a hiányt. A másik: miután versenyhelyzetben vannak ezek a cégek egymással, jelentős ös szegeket fordítanak reklámra. Például Chilében, ahol ilyen rendszer '81 óta működik, egy év alatt 80 százalékkal megnőtt a reklámköltség, hiszen igyekeznek átcsábítani magukhoz a biztosítottakat. A végén már kempingfelszerelést, meg acapulcói nyaralást is ígértek, de sajnos ez az egész rendszert drágábbá tette. Hiszen teljesen mindegy az egészet tekintve, hogy melyik biztosítóból melyikbe megyek át. Tehát úgy tűnik, hogy ennek drágább a működtetése. Még egy költségnövelő tényező hozzájön, ami képtelenü l alacsonynak tünteti fel azt a becslést, hogy félszázalékos ráfordítással működjenek: az, hogy - teljesen logikusan - ezek viszontbiztosítást fognak kötni egymással, ami jó és kívánatos, hiszen ezzel a befektetett pénz biztonságát növelik. De a viszontbiz tosításnak is ára van, díja van, ezt megint csak a költségeket növeli. A harmadik költségnövelő és igen jelentős tényező, hogy a hiányzó összegre az államnak most, momentán éppen nincs pénze, és várhatóan nem is lesz, hacsak nem akarja a közjóléti és a műk ödéshez szükséges kiadásokat az irracionális szintre leszorítani. Tehát ezt a pénzt föl kell venni hitelként, ami tovább növeli a belföldi államadósságot, aminek a kamatai megint az egész átállás költségeit növelik, és amit ha majd vissza kell fizetni, ugy anoda fogunk jutni, ahol most vagyunk, az akkori befizetésekből tudjuk teljesíteni az akkori kifizetéseket; tehát visszajutunk a felosztókirovó rendszerhez.
