Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
4197 élénkítését fogja szolgálni. Tehát ez a társadalombiztosítási alapból hiányzó összeg arra lesz jó, hogy bekerülvén a gazdaságba, ez majd ott olyan folyamatokat indukál, am elyek haszna, hozama úgy jelenik meg, hogy nőnek a jövedelmek, ezért a befizetések a társadalombiztosítási kasszába, a nyugdíjak értéken tartása megoldható lesz. Nos, ilyen elvek alapján az összes európai ország - ahol gondolkoznak a nyugdíjreformon - haso nló következtetésre juthatott volna, de nem jutott. A német nyugdíjszakértők 10 billió márkára becsülik ennek az átállásnak a költségeit. S áldják a jó szerencséjüket, hogy nem tértek át a tőkefedezeti rendszerre, hiszen a keleti tartományok visszacsatolás akor összeomlott volna a tőkefedezeti rendszer, míg a felosztókirovó, jelenlegi rendszerből meg tudták oldani - igaz, nem elégséges módon - ezeknek a volt keletnémet állampolgároknak a nyugdíját. Igaz, hogy ott 600 márka az átlagnyugdíj, míg a nyugati te rületeken 1600 márka, igaz, hogy emiatt óriási feszültség van mindkét oldalon, mert a volt keletiek keveslik, a jelen nyugatiak meg sokallják az erre fordítandó pénzt; de úgy érzik, hogy szerencsések voltak, mert nem lépték meg, és nem is merik meglépni. A svéd parlament - és most a két ország és a mi gazdasági helyzetünket a háttérben próbáljuk végiggondolni - külön bizottságot hozott létre az ottani népjóléti miniszter vezetésével, aki liberális, a bizottság tagjainak nagy része szociáldemokrata. Ők évek óta azon dolgoznak, hogy egy százalékot hogyan lehetne a tőkefedezeti rendszerbe a Stockholmmodellben, Stockholm tartomány, megye területén átcsoportosítani. Tehát egy erős, stabil gazdaság - vagy két erős, stabil gazdaság , mint a német, illetve a svéd sem mer ebbe a lépésbe belemenni. A svédek egy százalékig sem, csak hezitálnak. Mi most az előterjesztés szerint 25, a tervek szerint 30 százalékot kiveszünk a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből és a tőkefedezeti elvre hivatkozva átteszünk a magánnyu gdíjrendszerbe. Nos, az első érv tehát, hogy a gazdaság élénkül, az elképzelhető, hogy igaz, de erre semmiféle bizonyíték nincs. Ha a németek, a svédek nem érzik úgy, akkor miért érezzük mi a sokkal labilisabb gazdaságunkban? Magyarországon 1928ban az OTItörvény, a társadalombiztosítási törvény elfogadásakor ugyanolyan helyzet volt. Azt várták, hogy a gazdaságot megélénkítik ezzel, hiszen a mostani Ratkógyerekekhez hasonlóan akkor az elcsatolt területekről Magyarországra kerültek nyugellátását kellett fe dezni, és ehhez egy gazdasági prosperitásra lett volna szükség. A gazdaság élénkülése azonban nem ettől, nem '28tól, hanem '3738tól, a háborús konjunktúrától indult meg. A kettő közti rettentő keserves évekre talán emlékeznek azok, akik olvastak ez idő tájban keletkezett műveket, illetve halvány gimnáziumi emlékképük van arról, hogy milyen sikeres volt az a mérnök, aki elmehetett villamoskalauznak. Tehát nem vált be. Miért is nem válhat be ez ma Magyarországon az, hogy a gazdaság élénkítését fogja szolgá lni ez a pénz? Azért, mert mi bevallottan, hirdetetten és reményeim szerint reálisan az Európai Közösség tagjai leszünk. Az Európai Közösségben márpedig a tőke szabad áramlása és ennek a megakadályozásának tilalma egy olyan alapelv, amelyet nem valószínű, hogy Magyarország külön szerződés formájában magára nézve nem kell hogy kötelezően elismerjen. Márpedig ha a tőke szabadon vándorolhat, akkor semmi sem tudja megakadályozni ezeket a magánbiztosítókat, hogy ne magyar termelő vállalkozásokba fektessék a pénz t, hanem oda vigyék, teljes joggal, szívük szerint, ahol ennek nagyobb hasznot, jobb megtérülést remélhetnek. Tehát a gazdaságélénkítő hatás a második luftballon, amely - úgy tűnik - az érvek logikus végiggondolása után kipukkadni látszik. A harmadik ilyen luftballon az, hogy nagyobb érdekeltséget teremt az új rendszer a társadalombiztosítási járulék befizetésében. Kérem szépen, a társadalombiztosítási járulékot ma is befizetik a munkavállalók, egyszerűen azért, mert meg sem kapják, hanem levonják a fizetés előtt. Nem fizetik meg a munkaadók, és nem fizetik meg a vállalkozók, legalábbis egy részük. Ha a magánpénztárba teszem be a saját pénzemet, amelyet megkapok munkabérben, attól miért lenne érdekeltebb a munkavállalóm, aki eddig nem fizetett, hogy befizess en a Társadalombiztosítási Alapba? Az égvilágon semmitől nem lesz érdekeltebb. Mitől legyen érdekeltebb a vállalkozó, hogy befizessen a nyugdíjalapba? Hiszen az igen optimista gazdasági számításokon alapuló prognózis
