Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 4 (278. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
4196 Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! E héten elérem a nyugdíjkorhatárt, és az elmúlt hetekben megszületett az első unokám. (Taps.) Ennek a két ténynek tudják be, ha személyes ügyemnek tekintem a nyugdíjreform kérdését. Önök azt mondhatják, hogy ha én jövő héten már nyugdíjba vonulhatok, akkor miért idegesítem magam, hiszen a nyugdíjreform majd csak januárban lép életbe. Ugyanakkor azt is mondhatják, hogy a 62 év múlva nyugdíjba menő unokám ügyében miért most szólok, hiszen 62 év valóban hosszú idő. Olyan hosszú idő, hogy - Szabad György úr napirend előtti felszólalásához csatlakozva : ha Deák Ferenc 1867ben tudta volna, hogy a kiegyezésnek 51 év múlva Trianon lesz a következménye, akkor valószínűleg ezt a kiegyezést nem, vagy nem így köti meg. Deák Ferenc a haza bölcse volt, és lám, 51 év után rácáfolt az idő. Mi a haza bölcsei vagyunk, bölcsebbek együtt, mint Deák Feren c vagy bárki más lehetett? Hiszen hatvanöt évre határozzuk meg a jövőnket. A mai döntéseink 65 évre meghatározzák, előre eldöntik, előrevezérlik a társadalom működését, hiszen az ezután nyugdíjba vonulók várhatóan 205060 táján fognak végleg kikopni, kifog yni, kihalni ebből a vegyes rendszerből. Amit most elhatároztunk, addigra érik be, addigra válik teljes körűvé. Tehát óriási a felelősségünk. Óriási a felelősségünk, mint ahogy mindannyi parlamentnek Európában, amikor azzal a kérdéssel kerülünk szembe, hog y mit tegyünk abban a demográfiai, gazdasági helyzetben, amikor a keresőképes lakosság száma fogy, az időskorúak száma nő, már Magyarországon is megfordult az életkor csökkenése. Nos, erre mindenki keresi a választ. Többek között a Magyar Országgyűlés is a 60/1991. határozatában előírta, hogy a kormánynak be kell terjeszteni a hosszú távú nyugdíjelképzeléseket. No, arról nem volt szó, hogy ezt az utolsó évben fogják beterjeszteni, ez azonban itt van, és fél év múlva hatályba kívánjuk léptetni. Mi okozza a t ulajdonképpeni problémát? Ha kisebb az aktívak száma, mint a passzívaké - a nyugdíjra szorulóké , akkor nincs elegendő összeg a nyugdíjak értéken tartásához, sőt egy idő múlva már a nyugdíjasok életben tartásához sem. Milyen választ ad ez a nyugdíjreformn ak nevezett gyökeres átalakítás erre a kihívásra? A kormány nem az okokat próbálja kezelni, tehát nem azt, hogy csökken a születésszám, nincs elég, nem lesz elég megfelelően képzett - és ezért magas értéket előállítani képes - munkavállaló, és nem azt a pr oblémát kezeli, hogy a munkanélküliség szintén egy járulékbefizetési deficithez vezet. Ha ezt a három problémát kezelné, akkor nem ezt a javaslatot kaptuk volna meg. E már megkezdett reform nyugdíjhatáremelésének a munkanélküliségre semmiképpen nem lehete tt kedvező hatása. A mostani nyugdíjreformnak nevezett gyökeres átalakítás a gyermekes anyák számára kötelezően előírt, a gyesből fizetendő havi 5250 forint ma - mint a minimálbér megfelelő százaléka , de ez évről évre nőni fog; ennek előírásával semmikép pen nem a gyerekszám növelése irányába hat. Az oktatás, a magasabb értéket előállítani képes munkaerő megteremtésének szándéka sem igazán felismerhető, hiszen akkor az egyetemi, főiskolai évekre nem írnák elő kötelezően ugyanennek az 5250 forintnak a befiz etését az ösztöndíjakból. Ez négyéves átlagos főiskolai, egyetemi tanulmány alatt 315 ezer forintot venne el az egyetemistáktól. Véleményem szerint ez nem igazán a kiművelt emberfők számának gyarapítása érdekében szolgáló, azt eredményesen megvalósítani ké pes javaslat. Helyette azt a képtelen feladatot vállalja a bevallottan ateista miniszterelnök vezetése alatt álló kormány: amikor azt mondja, hogy kevés a társadalombiztosítás bevétele, akkor ennek egy részét, a pályakezdők és a fiatal önként átlépők saját befizetésének teljes összegét, az egész társadalombiztosítási járulék egynegyedét kiveszi ebből a rendszerből. (9.30) Az ateizmust azért említettem, mert ilyenfajta hal- és kenyérszaporításra csak a Bibliában van példa, amikor a kevesebből - és indokként a keveset halljuk - még elveszünk, és azt reméljük, hogy ettől több lesz. Nagyon kíváncsi lennék, ha ezt valaki meg tudná magyarázni. A magyarázatokat, amelyeket eddig hallottam ennek a logikai képtelenségnek a feloldására, körülbelül úgy lehet összefoglal ni, hogy ez a kivett összeg most az előrehozott takarékosság folytán majd a gazdaság
