Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 3 (277. szám) - Farkas Imre (MSZP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt. krízisének orvoslására? Biztosítható-e a szerződésen alapuló tőkejuttatás?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter:
4134 Hová vezet a tétlenkedés és a döntésképtelenség? Előbbutóbb felszámolási helyzet fog kialakulni a cégnél, amely a lehető legrosszabb megoldásnak tűnik. Ezer ember tartósan munka nélkül maradhat, és ezzel a ma is minden szempont ból hátrányos tiszazugi kistérség még katasztrofálisabb helyzetbe fog kerülni. Évente 500 millió forinttal csökkenhet az államháztartás bevétele, nem is beszélve a munkanélkülieknek juttatandó ellátásokról. Az ÁPV Rt. részvénycsomagja - mint főtulajdonosé - 800 millió forint névértékű most, amely így bizonyára le fog nullázódni. A Kereskedelmi és Hitelbank hitelállománya pedig megszűnik, és nyilván tőkerészének egyharmadához juthat majd hozzá. Tisztelt Miniszter Asszony! Ez a cég ma még működik, vannak piac ai, és ismertek a megoldás eszközei. Meggyőződésem, hogy a további működés piackonform (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tulajdonosi intézkedésekkel rendezhető, és jóval kevesebb társadalmi ráfordítással jár majd ez, mint a felsz ámolás következményeinek vállalása. (14.50) Végül kérdezem, milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt. krízisének orvoslására (Az elnök a csengőt megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) , biztosíthatóe a szerződésen alapuló tőkejuttatás. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra dr. Csiha Judit privatizációért felelős miniszter asszony válaszol. DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Én nem temetném a Tisza Cipőgyárat, és teljesen jogos az az igény, hogy piackonform intézkedésekkel kell azokat a feltételeket biztosítani, ami egy ilyen nagy múltú és hosszú ideig eredményes cipőgyár talpra állítását eredményezheti. Azt azért tudnunk kell, hogy az eddigi lépése k messze nem voltak tekinthetők piackonformnak, hiszen az, hogy a tulajdonos tulajdonosi kölcsönökkel tart talpon egy társaságot, ez nem igazán piackonform lépés. 1991. január 1jén alakult át részvénytársasággá a cipőgyár. Jogelődje egy 1941ben a cseh Ba ta cég által alapított üzem volt. Képviselő úrnak a cég jelentőségére vonatkozó minden megjegyzésével egyetértek. A privatizációja valójában 1995ben kezdődött meg, amikor is már nehéz helyzetben lévén a társaság, a hosszú, körültekintő előkészítés után de centralizált privatizáció mellett döntött az ÁPV Rt. - akkor ÁVÜ - igazgatósága. Ekkor, az eredménytelen kísérletek ellenére, egy gyáregységet Martfűn sikerült mégis értékesíteni. 1996ban is és az idén is komoly likviditási problémákkal küzdött és küzd a társaság, a pénzgazdálkodásra a napi hiánymenedzselés volt a jellemző. Ennek ellenére köztartozásait fizette, de nem tudtak megfelelő forrásokat biztosítani a termelés műszaki feltételeinek javítására. Saját márkájú késztermékei piacukat vesztették, hiszen elavult termékek, a hazai piacról - azt lehet mondani - a divatcipők frontján teljes mértékben kiszorultak, ezért az alacsony jövedelmezőségű úgynevezett strapabíró termékekkel próbálnak a piacon maradni. Üzemi szinten nyereséges a társaság, ezt a nyeresé get azonban a bérmunka termeli ki, ezért a társaság legnagyobb dilemmája a Salamanderegységek értékesítése a további decentralizált privatizáció során. Valóban bekerült a Tisza Cipőgyár a Phare által finanszírozott szerkezetátalakítási programba. Új üzlet i tervet kellett ekkor készíteni - a Pharealap, a Hyferptámogatás igénybevétele érdekében kellett ezt megtenni , amit az 1995. év végén a társaság elvileg elnyert. A támogatás folyósítására fizikailag valóban a mai napig nem került sor. Azt azért meg ke ll jegyeznem, hogy a támogatás elnyerése és a kifizetés közötti feltételrendszert nem a magyar oldal, hanem a Phare határozza meg.
