Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak

1997. június 3 (277. szám) - Farkas Imre (MSZP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli miniszterhez - "Milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt. krízisének orvoslására? Biztosítható-e a szerződésen alapuló tőkejuttatás?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FARKAS IMRE (MSZP):

4133 abban a hitben tehették ezt, hogy akinek pénze van, az ebben az országban mindent megtehet.

Remélem, hogy ez nem egészen így van.

(Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kó

ródi Mária)

: Viszontválasz illeti meg a miniszter urat. Megadom a szót. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter

: Tisztelt Képviselő Asszony! Az az elvi álláspont, amit ebben képviseltem, nem jelenti azt - és

valószínű, hogy a belügyminiszter ú

r erre is gondolt a múlt héten , hogy a rendőrség támogatására a

társadalom, a gazdasági, jogi személyek, a gazdasági szervezetek közérdekre rendelt alapítványon

keresztül ne nyújthatnának támogatást. A választ természetesen nem ez jelenti. Nyilvánvalóan

az eset részletesebben megvizsgálandó, de azért talán azok a következtetések, amelyeket ön az eset kapcsán

kialakított és megfogalmazott, számomra úgy tűnnek, hogy túlzóak.

(Taps a kormánypártok

padsoraiból.) Farkas Imre (

MSZP) - dr. Csiha Judit tárca nélküli

miniszterhez - "Milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt.

krízisének orvoslására? Biztosíthatóe a szerződésen alapuló

tőkejuttatás?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária)

: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk az

i

nterpellációkra

. Farkas Imre úr, a

Magyar Szocialista Párt képviselője, interpellációt nyújtott be a privatizációért felelős miniszterhez:

"Milyen lehetőséget lát a Tisza Cipő Rt. krízisének orvoslására? Biztosíthatóe a szerződésen

alapuló tőkejuttatás?" címmel. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak. FARKAS IMRE (MSZP)

: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A Tisza Cipő Rt.

helyzetének rendezése érdekében kérem az ön segítségét. Ez a cég ma is a hazai ipar

nagy

vállalatának számít, mert kétezer fős létszámával JászNagykunSzolnok megye második

legnagyobb foglalkoztatója. Éves árbevétele meghaladja a 2 milliárd forintot, a saját vagyona pedig

1,1 milliárd forint. Határozottan merem mondani, hogy ez nem egy rozsda

halom. A társaság 1990 után piacokat veszített, a költségeit növelte a létszámleépítés terhe és a korábban

felvett hitelek magas kamata. 1994ben bekerült az adóskonszolidációba, amely döntően a tartozások

átütemezéséből állt. Ebből adódóan folytatódott a

korlátozott finanszírozású reorganizáció, a cég

fennmaradt, de a helyzete változatlanul súlyos. A pozíció javítására vannak elképzelések, de a következők máig nem realizálódtak: az

adósságállományt és a kamatterheket mérsékelné, ha a konszolidáció során ki

jelölt hitelrészek

részvényre cserélése megtörténne. Erre a Kereskedelmi és Hitelbank és az ÁPV Rt. késznek

mutatkozik, de egy éve nem tudnak megegyezni a részletekben. Még 1995ben megítéltek a Phareprogramból másfél millió ECU - 350 millió forintot

megh

aladó - tőkejuttatást. Kivitelezésének módján másfél évig vitatkozott az ÁPV Rt., az MFB és a

KHB. Március 28án az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke és az EU nagykövete végre aláírták a

szerződést, amit meglehetősen nagy sajtónyilvánosság mellett tettek meg, határozottan ígérve a

cégnek ezt az összeget. Aki azt hiszi, hogy a pénz most már biztosan eljut a céghez, téved, mert a

kapcsolódó feltételek teljesítéséhez ugyancsak nélkülözhetetlen az ÁPV Rt., az MFB és a KHB

megegyezése; az eddigi tárgyalási metodika szerint pedig ez kétséges.