Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. június 2 (276. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
3990 méretében, sem pedig személyében a földszerzés Magyarországon. Minden kormánynak, így a mostani kormánynak is el kell döntenie, kit akar támogatni: azt, ak i spekulál és el akarja adni a földet, vagy azt, aki művelni szeretné, termelni szeretne, illetőleg aki ezt a terméket meg akarja venni. Ugyanis a földáremelkedés elsősorban a fogyasztóra hat negatívan, mert valakinek meg kell fizetnie, ezt pedig a magyar fogyasztó pillanatnyilag sajnos nem tudja megfizetni. Ez a nagy probléma! Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban. - Dr. Tóth Tihamér: Bravó!) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalá sra jelentkezett SzentIványi István frakcióvezető úr, SZDSZ. Megadom a szót. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke történelmi látogatást tett Romániában. Ezt nemcsak mi látjuk így , magyarok, hanem így látja a nemzetközi közvélemény, s pontosan ezekkel a szavakkal illette a látogatás jelentőségét Bill Clinton, az Egyesült Államok elnöke is. Ez a látogatás híven kifejezte a két ország egyre jobb, egyre tartalmasabb kapcsolatát, s egy úttal számos konkrét gyakorlati eredményt is hozott. Most mégis egy olyan mozzanatára szeretnék utalni ennek a látogatásnak, amely talán a legtöbbet jelentett mindannyiunk számára, magyarok számára. A két köztársasági elnök, Göncz Árpád és Emil Constantine scu Marosvásárhely főterén több tízezres magyar és román ünneplő tömeg tapsától kísérve kezet fogott egymással s kifejezte kölcsönös bizalmát a két nemzet, a két nép iránt. Sokunknak élénken él az emlékezetében ugyanez a marosvásárhelyi főtér, 1990 március a, amikor a két nép, a két ott élő közösség egymásra támadt, amikor valóságos pogromhangulat alakult ki az ott élő magyarsággal szemben, s azt is jól tudjuk, hogy az eseményeket követően sok romániai magyar börtönbe került és meghurcoltatásnak lett kitéve. (16.50) Nagy utat tettünk meg ez alatt a hét év alatt. Ez a kézfogás, amit Marosvásárhely főterén a két köztársasági elnök egymás iránt tett, híven fejezi ki, hogy a két nép közötti megbékélés folyamata, az együttműködés folyamata új gyümölcsöket hozott. Ebben legnagyobb része nyilvánvalóan a Romániában időközben bekövetkezett változásoknak van, ezeket az érdemeket mi nem akarjuk kisajátítani. A román nép, Románia népe és népei egy olyan vezetést választottak, amely végre megszabadult a nacionalista, sovin iszta gőgtől és kirekesztéstől, elutasítástól, és úgy döntöttek, hogy békésen akarnak együtt élni, együtt akarnak működni az ott élő népekkel. De azért, azt hiszem, mi, magyarok is, a magyar kormány, a magyar kormánypártok és mindazok, akik kitartóan támog atták a két nép közötti megállapodás folyamatát, tettek valamit azért, hogy ez a múlt heti látogatás létrejöhessen. Hiszen szükség volt arra, hogy román részről semmiféle megalapozott gyanú, semmiféle félelem, semmiféle előítélet ne élhessen a magyar kormá ny szándékait illetően. Ehhez szükség volt arra a külpolitikára, amelyet a magyar kormány, illetve Kovács László külügyminiszter úr vezetésével a Külügyminisztérium kitartóan folytatott az elmúlt három évben, akkor is, amikor nagyon reménytelennek tűnt még a marosvásárhelyi kézfogás. De az események igazoltak minket, az alapszerződés hozzájárult ehhez a folyamathoz, az alapszerződés megteremtette a majdani, a mostani megvalósítás lehetőségét. Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy röviden felolvassak egy mondatot Bill Clintonnak a köztársasági elnökökhöz intézett leveléből - tudom, hogy választói leveleket nem szabad felolvasni, de Bill Clinton nem számít a választóink közé , így fogalmaz az Egyesült Államok elnöke: "A tavaly aláírt alapszerződés köv etkezetes megvalósításával ma történelmi esély nyílik rá, hogy a két ország kapcsolatait az aktív partnerség irányába fejlesszük. Ez egyaránt megfelel Magyarország és
