Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3942 személyzet. Akkor hogyan lehetne ele get tenni a kívánalmaknak? Ember nélkül, személyzet nélkül, technikai eszközök nélkül nyilvánvalóan nem lehet gyorsan, időszerűen és hatékonyan intézkedni. Attól tartok, képviselőtársaim, hogy ezen törvényjavaslatcsomag mögött semmifajta megalapozott és a jövőben valóban valóra váló olyan esemény nincsen, amely biztosítaná az országgyűlési képviselőket, amikor igennel fognak szavazni erre a javaslatra, hogy a több tíz milliárd forint értékű kihatásnak meglesz az eredménye - meglesz az eredménye személyes v onatkozásban. Lesznek ítélőbírák, egy részük a megyei bíróságokról kerül fel, más részük a Legfelsőbb Bíróságról - mondjuk így: - lekerül. De attól még meg fogják tartani a legfelsőbb bírói címüket és a fizetésüket is. A Legfelsőbb Bíróság pedig, amelyik i dáig mindig arra hivatkozott, hogy rettenetes munkateherrel van megáldva az ítélkezés miatt, ezen túl majd jogegységi határozatokat fog hozni. Csak éppen a törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy a jogegységi határozatok előkészítésére föl lehet rendelni bír ákat, bírákat be lehet osztani a Legfelsőbb Bíróságra. Akkor el kell gondolkodnom, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a Legfelsőbb Bíróság végül is mit fog tenni. Az előkészített jogegységi határozatokban fog majd dönteni? És időnként még majd valami kis ítélkező tevékenysége is lesz, nyilvánvalóan nagyon szűk körben. Ez a fajta eljárási mechanizmus egyébként vane modellezve ügyekkel, hogy jelenleg a helyi bíróságok, megyei bíróságok közötti ügyek megosztása milyen módon fog változni? És fogjáke az ítél őtáblák bírni a fellebbezési ügyeket? Egy bíró számításai szerint nem fogják, igen tisztelt képviselőtársaim. Elindítanak önök egy olyan reformot, amely az igazságszolgáltatás teljes csődjét fogja majd jelenteni. A teljes csőd persze nem tízmillió magyar á llampolgárt érint. Azokat, akik jogkereső állampolgárként bíznak még mindig abban, hogy az állam biztosítja azt, hogy aki az igazát keresi, az ésszerű határidőn belül döntést kapjon az ügyében. Ha valaki a tényleges időtartamokat veszi figyelembe, a valósá gos pereknek az elhúzódási okait, az megállapíthatja, hogy ettől a reformcsomagtól semmivel sem fog változni a helyzet. Hacsak nem attól a megoldástól, amelyet nagyon, de nagyon álszentnek tartok igen tisztelt képviselőtársaim, hogy bevezetnek egy olyan ka tegóriát, a "kisebb vagyoni értékű" fogalmat, s azt tetszenek majd mondani, hogy 200 000 forint vagyoni pertárgyérték alatt kicsit szűkebb legyen a fellebbezési lehetőség. Nem vitatom, hogy ebben az országban az önök jóvoltából igen sokan vannak, akik szám ára a 200 000 forint nem egy nagy összeg. Viszont a tízmillió magyar állampolgár közül legalább 6 milliónak ez egy nagyon komoly összeg, igen tisztelt képviselőtársaim! (Dr. Hack Péter: Ez nem tárgya a vitának!) Legalább az illető fél évi, ha nem egy évi j övedelmének felel meg. (13.30) Akkor joggal várhatná el az illető, hogy ilyen ügyekben is a bíróságok teljes hatáskörrel tudjanak eljárni, a jogosítványait, úgymond, racionális okok miatt ne korlátozzák. Ez a Pp.módosítá sra vonatkozik - ezt az értetlen szemeket figyelembe véve jegyeztem meg. (Dr. Hack Péter: Nincs napirenden most!) Egy mondattal ki lehet térni rá. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarnék nagyon alaki vitákba belebonyolódni, de ha államtitkár úr esetleg meg tudná magyarázni, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslatba hogyan kerülnek be a jogegységi döntéshozatal szabályai, akkor elismeréssel adóznék önnek. Mert semmi köze sem a bíróságok igazgatásához, sem a bíróságok szervez etéhez! Ha a Legfelsőbb Bíróságnak ez a fajta határozata kötelező lesz az alsóbb bíróságokra jogértelmezési kérdésekben, akkor nyilvánvalóan nem ebben a törvényben kellene szabályozni. De igen disszonánsnak érzem az indoklásnak azt a részét, amely a korább i elvi iránymutatásról és elvi döntésről akképpen szól, hogy ezek jogpolitikai vonásaik miatt nem tekinthetők a jogállami követelményekkel összhangban álló irányítási eszköznek. Tisztelt Országgyűlés! Az eszközök mivolta nem a jogállamiság kérdése, hanem a gyakorlat fogja eldönteni, hogy jogállami eszköznek tekinthetőe bizonyos elvi irányítási eszköz vagy sem. Meg vagyok győződve arról, hogy 1990 óta semmifajta jogpolitikai célból nem született irányelv,
