Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3941 Kifejtette azokat az érveket, amelyekk el többékevésbé azért egyet lehetett érteni. Politikai okból születik ez a törvényalkotási csomag. Politikai okból, hogy a három éven keresztül az igazságszolgáltatás terén igen keveset felmutató kormányzat bevonuljon a magyar igazságügy történetébe, és h alhatatlant és maradandót alkosson. Erre gondoltak azok, akik BősNagymarosban is megállapodtak: egy grandiózus tervet akartak létrehozni, egy erőművet, hogy megörökítsék a nevüket mindörökre. Megörökítették, ez így történt, csak éppen negatív értelemben. És nagyon félő, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a kellően át nem gondolt, éretlen reform éppenhogy nem azokat a reményeket fogja beváltani, amelyeket az előterjesztő, illetőleg a kormánypárti képviselők folyamatosan hangsúlyoznak, hanem tönkre fogj a tenni a magyar állampolgárok maradék bizalmát az igazságszolgáltatásban, alá fogja ásni azt az amúgy is igen törékeny egyensúlyi állapotot, ami jelenleg van. A lakosság többsége nagyon nem hisz már a bíróságoknak. Nagyon nem hisz abban, hogy a bíróságok igazságot szolgáltatnak, nem hisz abban, hogy a pertartamok rövidülni fognak azáltal, hogy többszintű bírósági fórumrendszert hoznak létre. Attól tartok, ez a kormányzat hároméves tevékenysége alatt eljátszotta a bizalmat ahhoz, hogy reformról tudjon beszé lni. Mert reformról beszélt a nyugdíjbiztosítás kapcsán, a társadalombiztosítás kapcsán, az orvosellátás kapcsán, a privatizáció kapcsán. Azt kell mondani, hogy ez a kormány a reformok kormánya. Csak ezek a reformok egyelőre nem sikerültek, tévútra vezetté k az egészségügyet; és most ezzel nem kívánok hosszasabban foglalkozni. Az igazságszolgáltatás reformja egy jogász számára szent. A jog a bíróságok kezében azt jelenti: az állam egy olyan hatalmat ad a bíróságoknak, hogy emberek ügyeiben végső döntést hozz anak. Akkor, amikor a Magyar Országgyűlés ennek a döntéshozatalnak teremti meg a fórumait, megváltoztat eddigi rendszereket, akkor szakmai alázattal kell ehhez a kérdéshez közelednünk. Szakmai alázattal, nem pedig személyes ambíciókkal, igen tisztelt képvi selőtársaim! Nem lehet azt mondani, hogy bizonyos jogintézményeknek, a múltban már bevált jogintézményeknek a fölelevenítése önmagában megoldást adhat megváltozott társadalmi viszonyok közepette az új problémákra. Nekem még visszacseng a '90 és '94 közötti időszak soksok alaptalan vádja, amikor az Antallkormány egy '45 előtti vagy '48 előtti jogintézmény felélesztésével próbálkozott. Akkor mindenki azt mondta, hogy ez a restauráció. Érdekes, most, amikor az ítélőtáblák visszaállításáról lenne szó, senki n em mondja, hogy restauráció, mert bizonyos értelemben jogos az elképzelés, meg kell vitatni. Ez csak utalás arra, hogy a jelenlegi ellenzék mennyivel mértéktartóbb, mennyivel szavahihetőbb és mennyivel szakszerűbb, igen tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Hack Péter: És milyen szerény!) A bírósági rendszer átalakítása a magyar állampolgárok számára nélkülözhetetlen. Nélkülözhetetlen, mert bármennyire is kedvező statisztikákról számol be az igazságügyminiszter, az állampolgárok joggal érzik úgy - mert a saját ü gyeikben tapasztalják , hogy az igazságszolgáltatás egyre lassúbb és lassúbb, egyre rosszabb első, időnként másodfokú ítéletek is születnek. A felelősség viszont, igen tisztelt képviselőtársaim, megkerülhetetlen ebben a problematikában. Az indokolás egy mondatban tartalmazza, hogy a helyi bíróságokon többékevésbé fiatal, az élet iránt tapasztalatlan bírók dolgoznak, mert öt évnél fiatalabb a szakmai múltjuk ezeknek a bíráknak. S többek között ezért indokolt a fórumrendszer átalakítása. Igen tisztelt Képv iselőtársaim! Miért van az, hogy a bírói pálya a '90 és '94 közötti vonzerejét elvesztette? Erre nem tér ki az indokolás. A miniszter úr sem szólt róla, hogy ez ennek a kormánynak a hibája. Hogy a bírói jövedelmeket nem olyan mértékben emelte, ahogy elvárh ató lett volna, hogy a bírói pálya vonzereje megmaradjon. Hogy azok a korábbi tervek, amelyek növelték volna a helyi bíróságoknak a számát, elhamvadtak. Hogy a bírói munkafeltételek korszerűsítése a hangzatos szavakon kívül egyébként nem nagyon történt meg . Nem csoda, hogy amikor az igazságügyminiszter úr arra hivatkozik, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon milyen jelentős a lemaradás, akkor a volt elnök azt mondja, hogy betöltetlen státusok vannak, nincs megfelelő
