Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 29 (275. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SOLT PÁL, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
3928 megváltozását. Már utalás történt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtáblák kiteljesedését követően valóban nem a mai létszámban dolgozik majd. Ellenben a másodfokú ítél kezőtevékenysége lényegesen csökkenvén, a jogegységi eljárással, amely, úgy látom, hogy elég sok támogatást élvez, nélkülözhetetlenül fontos egy bonyolult állami működésben, hogy jobban eleget tudjon tenni. A törvény ennek megfelelő információs áramlattal biztosítja, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz eljussanak azok az elvi és a jogegység megteremtését igénylő problémák, amelyek akár a legalsóbb szintű bírói szervezetben felmerülnek. Ami most már a bíróságok igazgatásának új, tervezett rendjét, az országos igazs ágszolgáltatási tanácsot illeti, engedjék meg, hogy megemlítsek egy történelmi kuriózumot, amely persze csak távoli rokonságban van a modern értelemben felfogott országos igazságszolgáltatási tanácsokkal. (12.10) De mégis meg kell mondanom, hogy 1891ben a XVII. törvénycikk a Magyar Királyi Kúriánál és az ítélőtábláknál úgynevezett elnöki tanácsokat alapított, amelyeknek a feladata az volt, hogy véleményezzen és határozatokat hozzon minden olyan igazságügyi, igazgatási kérdésben, amelyeket - és ez persze je lentős különbség - az igazságügyminiszter a tanács elé utal. Az a körülmény tehát a múlt században már ismert volt, hogy a bírósági vezetők, a bírák igazgatási döntésekben részt vegyenek, határozathozatal jelleggel és nem csupán véleményalkotással. Egy ér dekes kuriózum, de talán fontos lehet megemlíteni, hogy a francia legfelsőbb igazságügyi tanács, a Conseile Supérieure de la Magistrature 1996. évi jubileumi jelentése - jubileumi, mert a tanács megalakulásának 50. évfordulóján született meg , egy összefü ggésre rámutatott: mégpedig arra, hogy az Európai Unió négy tagja, Olaszország, Görögország, Portugália és Spanyolország a diktatúrát követően vette fel az alkotmányába hasonló tanács létrehozását. Én ezt az elemet fontosnak tartom, mert nem én hozom fel; ezek természetesen respektíve 1947ben, '75ben, '76ban és '78ban következtek be. Ezért érdekes párhuzam az, hogy a kommunista rendszer bukása utáni átmeneti időszakban már eddig is Lengyelország, Románia, Bulgária, Horvátország, Szlovénia alkotmányban, a francia legfelsőbb igazságügyi tanácshoz hasonló intézményt hozott létre. Ennyit röviden, jogösszehasonlításként. Ami most már azt a kérdést illeti, hogy egy ilyen tanács hogyan képes működni, azt kell mondanom, hogy ugyanolyan jól, mint egy kormány - v agy ugyanolyan nem jól, mint egy kormány. Annak a kérdésnek a felvetését nem tartom nagyon hízelgőnek a bírói kar számára, de a tanácsba a törvény által bekerülő mindenkori igazságügyminiszter és egyéb személyek szempontjából sem, hogy bármilyen oknál fog va kisebb hatékonysággal igazgathatná azt a bírói szervezetet, mint azt eddig az igazságügyminiszter tette. Hozzáteszem, hogy az összetétel sok vitát váltott ki, megvallom őszintén, bírói körökben is, hiszen a bírók is érthető lelkesedésük folytán arra go ndoltak, hogy ha egyszer már országos igazságszolgáltatási tanács van, abban legyenek csak bírák, és mindenki mást csukjunk ki az ajtón. Én úgy gondolom, hogy nagyon bölcs ez a javaslat az összetétel szempontjából, hiszen pontosan azt tartalmazza, ami a le gszükségesebb. Nem hermetikus elzártságot, hanem összeköttetést: összeköttetést pontosan azokon az érzékeny pontokon, amelyek egyfelől a bíróságot mint hatalmi ágat a másik két hatalmi ághoz kötik, másfelől mint az igazságszolgáltatást a vele együttműködő szférákhoz, az ügyészséghez és az ügyvédséghez kötik. Ezek nem formális kérdések; rendkívül fontos lehet számunkra, hogy az országos igazságszolgáltatási tanács döntésében elmondhassuk, hogy ez a döntés adott esetben a miniszter döntése is, adott esetben u gyan nem a parlament kompetens bizottsága elnökének a javaslata, hanem valamelyik tagjának a döntése is. Fontos ez a kérdés. Nagyon fontos a bírósági vezetők kötelezettségének egyértelmű megfogalmazása. Itt csak arra szeretnék utalni: ma is állnak eszközök a bírósági vezetők rendelkezésére, hogy a bírói munkát természetesen nem a függetlenség döntő tartalmát tekintendő ítélkezési, érdemi kérdésekben, hanem a munka megszervezésében, az eljárási szabályok betartásában, ellenőrzésében és egyébként
