Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
3848 Tisztelt Országgyűlés! Szeretném hangsúlyozni, hogy az új i ndexálási módszerrel - amelynek részleteit pénzügyminiszter úr ismertette - az árak és a bérek együttes tárgyévi növekedése alapján történő emelése kiegyensúlyozottabb, az egyes évek között várható ingadozásokat is tompító emelést javasolunk. Ezt az új kom binált nyugdíjemelési rendszert a szociális partnerekkel történt megállapodásnak megfelelően csak hároméves átmeneti időszak után alkalmazzuk. Tévedés tehát a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat állítása, hogy a jövő évi nyugdíjemelés a reform kérdése. Azért n ehéz ezt elfogadni, valamint azt, hogy felelőtlenül felrúgjuk a kormány szociális partnerekkel kötött megállapodását, ugyanis az, hogy mennyit tudunk adni a nyugdíjasoknak, gazdasági lehetőség kérdése is. A kormány a lehetőségekhez képest eddig is és ezutá n is mindent meg fog tenni azért, hogy a nyugdíjak reálértékvesztéséből fokozatosan visszapótoljon. Ahogy 1994ben is első intézkedéseink közé tartozott a pótlólagos nyugdíjemelés megvalósítása, az idei emelés is többet ad, mint a törvényi kötelezettség; m ost is azt javasoljuk, hogy 1998ban a várható árnövekedést 3 százalékkal meghaladó, tehát várhatóan 1617 százalékos nyugdíjemelés történjen. Tisztelt Országgyűlés! A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítá sát alapvetően a nyugdíjreform, valamint a szociális ellátások összehangolásának igénye teszi szükségessé. A nyugdíjrendszer reformjáról szóló vitákban is alapvető követelményként fogalmazódott meg az idős korban minimális szociális biztonságot nyújtó ellá tás, az időskorúak járadékának a bevezetése. A jelenlegi feltételek mellett az vállalható, ha az időskorúak járadékát a szociális helyzet alapulvételével, az idősek legrászorultabb rétegeinél vezetjük be, és kiterjesztése a későbbiekben fokozatosan, a felt ételek megteremtésének függvényében történik. Ugyanakkor a járadék bevezetésével egyidejűleg a meglevő és hasonló funkciójú szociális ellátásokat is át kell alakítani. Az időskorúak járadékára azok a 62. életévüket betöltött személyek lesznek jogosultak, a kiknek más forrásból származó jövedelmük nincs, vagy az nem éri el a járadék felső összeghatárát. A jogosultság megállapításánál figyelembe veendő jövedelmi küszöb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százaléka, az egyedülállók esetében e z az értékhatár a nyugdíjminimum 90 százaléka. A javaslat az időskorúak járadéka esetében a többi szociális ellátástól eltérően nem valamennyi együtt élő családtag, hanem csak a házastárs figyelembevételével írja elő az egy főre jutó jövedelem vizsgálatát. Ezt többek között az idős korra tekintettel járó ellátás járadékjellege is indokolja. Tekintettel arra, hogy az időskorúak járadékára való jogosultság feltételeinek vizsgálata csak a lakóhelyen lehetséges, az ellátás megállapítása a települési önkormányza tok hatáskörébe tartozó feladat. A járadékkal kapcsolatos költségek döntő hányadát a központi költségvetés vállalja magára. Ugyanakkor az önkormányzati forrás biztosítása a kiadások oldaláról garanciális jelleggel bír. A kiadásoknak a központi és az önkorm ányzati költségvetés közötti 7030 százalékos arányban történő megosztását javasoljuk. (10.10) Számításaink szerint a bevezetés évében közel 70 ezer fő lesz jogosult az időskorúak járadékára. Ennek többletköltségigénye mintegy 4 milliárd forint. Tisztelt H áz! A nyugdíjreform mellett a társadalombiztosítás átalakításának másik fontos eleme az egészségbiztosítás rendszerének átalakítása. Sokan radikális váltást, az egészségbiztosítási rendszer alapvető változtatását várták vagy hiányolják, mi mégis az értékek et, a működőképességet megőrző, az egyenlő esélyű ellátást leginkább biztosító modellt választottuk, mely az alapkérdésekben az biztosítás egységes és kötelező jellege, a járulékfizetők köre és a járulékfizetés alapelvei, a biztosító szervezeti felépítése tekintetében megőrzi az eddigi modell legfontosabb értékeit. Mind a különböző társadalompolitikai csoportok, mind a járulékfizetők oldaláról újra és újra felmerül az egészségbiztosítás szakmai foglalkozási csoportok szerinti tagolásának vagy a kötelező
