Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat; a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényjavaslat; a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
3849 biz tosítás körének a jelenlegihez képest lényeges szűkítésének igénye. Ez az elképzelés egy minimális alapszolgáltatáscsomagot kívánna biztosítani a polgárok számára, és az ezt meghaladó ellátásokat az egyén választása alapján az önkéntes pénztárak és az üzl eti biztosítások egymásra épülő, egymással versengő rendszere nyújtaná, amelyben a tényleges és igényeikhez mért ellátásokat a polgároknak elsősorban önszerveződéseiken keresztül, saját maguknak kell megteremteniük. Ez a modell tetszetős, de sok veszélyt i s magában hord. Magyarországon jelenleg még nincs meg a piaci elvek szerint működő egészségügyi rendszer kialakításának esélye. Egy ilyen modell bevezetése ma még szűk társadalmi csoportok számára hozna pozitív változást; összességében fokozná a társadalom kettészakadását. Az egységes egészségbiztosítási rendszer szétdarabolása ellen gazdaságossági, biztosításmatematikai érvek is szólnak, hiszen a tudomány és technika fejlődésének következtében az egyes betegségek ellátásának költségei tovább fognak nőni, a zaz az ellátási szükségletek közötti különbségek mind nagyobbak és nagyobbak lesznek. Ennek gazdaságos kiegyenlítése, az ésszerű kockázatkezelés csak igen nagy társadalmi méretű szolidaritási közösségekben lehetséges. Azt az elterjedt nézetet, hogy a szétt agoltság, a kiegészítő biztosítási rendszerek elterjedése vagy a privatizáció teszi olcsóbbá az egészségügyi ellátást, nem látszik igazolni az OECDtagállamok egészségügyi kiadásainak elemzése. A gazdasági racionalitás szempontjait szem előtt tartva is bel átható tehát, hogy az ellátások társadalmi méretekben akkor nyújthatók közel egyenlő eséllyel mindenki számára, ha az egészségbiztosításban meghatározó marad a kötelező szolidaritási elvű társadalombiztosítás szerepe, a kiegészítő biztosítások feladata ped ig nem az átlagos ellátások tömeges biztosítása, hanem a mennyiségi és minőségi választék bővítése lehet. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségbiztosítás alapelveinek megőrzése ugyanakkor nem jelenti a jelenlegi egészségbiztosításra vonatkozó szabályozás változatlanságát, hiszen az megújításra szorul. Magyarországon az egészségügyi ellátás és annak hozzáférhetősége - minden vita ellenére - az ország gazdasági lehetőségeihez képest jó, hiszen az egészségügyi ellátások jelentős részéhez gyakorlatilag mindenk i korlátozás nélkül hozzájut. Ugyanakkor a kötelező biztosítás keretében igénybe vehető szolgáltatások köre, tartalma és minősége nincs igazán meghatározva. A teljes körű, magas színvonalú ingyenes ellátás ígérete nemcsak finanszírozhatatlan, de a megfogal mazás általános jellege mellett és miatt számonkérhetetlen is. A korszerű szabályozás megköveteli a szolgáltatások betartható és számonkérhető meghatározását, amely mind az ellátók, mind az ellátottak számára egyértelmű helyzeteket teremt. Azért is kell az új szabályozás, mert a jelenlegi a biztosított jogait nagyon általánosan és tömören fogalmazza meg. Mindezt az a társadalmi törvény teszi, mely szabályrendszerében mára teljes mértékben áttekinthetetlen. Az új szabályo zás lényeges oka az is, hogy a kormány rövidesen az Országgyűlés elé terjeszti az új egészségügyi törvény tervezetét is. Ez a törvényjavaslat részben újraértékeli, részben pontosítja az állam feladatait az egészségügyi ellátásban, és ezeknek a változásokna k az egészségbiztosítási ellátások szabályozásában is tükröződniük kell. Az új törvény megalkotásánál egymással szembefutó érdekek között kell megtalálnunk a megfelelő kompromisszumot. Az egyik meghatározó követelés a társadalombiztosítás átalakítására von atkozó törvényjavaslatokkal szemben, hogy lényegesen csökkenjenek a nemzetközi mértékben is magas járulékok. Ezzel szemben az ellátások meghatározásánál sok esetben ugyanazok az érdekcsoportok az ellátások kiterjesztését szeretnék. A kiegészítő biztosításo k, az üzleti biztosítások terjedésének hívei a kötelező biztosítás szolgáltatásainak radikális szűkítését várnák el. Ugyanakkor a lakosság azon rétege, amely a leggyakrabban fordul orvoshoz - a gyermekesek és az idősebbek , a térítésmentes ellátások minél szélesebb körét kívánják megőrizni. A megalapozott gazdasági növekedés elérése a közterhek csökkentését igényli. A lakosság egészségi állapota viszont - melynek mutatói, mint tudjuk, sajnos igen rosszak - ugyancsak az egyenlő eséllyel igénybe vehető, visz onylag széles körben közvetlenül térítésmentes ellátások fenntartását indokolja.
