Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Varga Lajos (MSZP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
3829 mássághoz, az emberi jogokhoz, hogy saját magát kábítózza. Ennek sokkal nagyobb - ho gy úgy mondjam - hírt adott a közszolgálati média, a televízió, az elektronikus média, az írott sajtó. Ezt fejtegette és azon vitatkoztak, hogy vajon mennyire szabad a kábítószert engedni fogyasztani, és nem kellene üldözni, nem kellene törvényt hozni elle ne. Gondoljunk bele abba, hogy egy fiatal gyermek, egy tizenéves fiatal nem annyira képzett, hogy el tudja dönteni, ez milyen helytelen irányba terelné az életét, hanem azt mondja, hogy hát ha azt mondja ez a nagyon híres író, hogy nem is olyan veszélyes, lehet ezt használni, csak módjával - akkor vajon nem fogja megpróbálni? Vajon a gyengével nem lehet hozzászokni? Vajon nem lehet a rabja később az a fiatalember a kábítószernek? És nagyon korán és teljesen érdemtelenül elpusztuljon, meghaljon? Erélyes, erő s törvényeket kell hozni, nem lehet ebben alkudni, és meg kell szüntetni azokat a hangokat, amelyek egyáltalán Magyarországon megjelenhetnek. Ez az én véleményem és a Kisgazdapárté. Köszönöm szépen. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Toller László úrnak, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőhelyettesének. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Asszony! Nagyon egyetértek minden egyes szavával, és n agyon egyetértek azzal, hogy a drogellenes küzdelem ma az egyik legfeszítőbb társadalmi kérdés, elsősorban a fiatalok körében. Felismertük mi magunk is ezt a problémát és jelenséget, hisz a szocialista frakció kezdeményezte annak a drogellenes bizottságnak a létrehozását, amely ez év tavaszától e Ház falai között működik. És ha van hétpárti egyetértés ebben a parlamentben, akkor ennek a bizottságnak a munkájában van, elsősorban azért, mert mindenki tudja, hogy a megelőzéstől az utógondozásig olyan komplex p roblémát kell kezelni, amelynek az igazai hazai intézményrendszere még nem alakult ki, amelynek a finanszírozása még gyermekcipőben jár. És az oktatási intézményekben is elindultak azok a szakmai programok, amelyeket tetszett említeni; talán még nem kellő komolysággal jelennek meg az intézmények munkájában. Kicsit talán kényelmesek vagyunk ennek a kérdésnek a megítélésében, talán azért is, mert úgy ítéltük hosszú távon, hogy ilyen kapitalista csökevények nem gyűrűzhetnek be ebbe az országba. Tehát amikor a világban már mindenhol élénken foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mi lépéshátrányba kerültünk. Szeretném azt is elmondani, hogy az 1997. évi költségvetésben, illetve az egészségbiztosítási önkormányzat költségvetésében összességében 220230 millió forintot bi ztosított az Országgyűlés ennek a küzdelemnek az elősegítésére, részben a megelőzés tekintetében. De van egy nagyon fontos terület, amelynek a leggyengébb az intézményhálózata Magyarországon, ez pedig az utógondozás. Úgy gondolom, az eredményes utógondozás legalább olyan fontos az öt terület közül, mint a megelőzés, hiszen sok esetben van esély arra, hogy az egészséges vagy legalábbis a társadalomba visszavezethető áldozatokat megpróbáljuk kezelni. Azt hiszem, ez a 200 millió forint még kevés, az 1998as kö ltségvetésben talán megteremtődik annak a lehetősége, hogy több eszközt fordítsunk erre. És köszönöm a figyelemfelhívó hozzászólását. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Csépe Béla úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy vélem, Dobos Krisztina az egyik legsúlyosabb társadalmi problémára irányította a figyelmet. Ehhez hozzáteszem, hogy drámainak, tragikusnak nevezhető demográfiai helyzetben kell hogy foglalkozzunk ezzel a problémával, és ez súlyosabbá teszi, hiszen
