Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Varga Lajos (MSZP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
3823 '97 - Mikszáthév; Magyar Bálint művelődési miniszter, az Országos Mikszáth Emlékbizottság elnöke Balassagyarmaton nyitotta meg január 16án, azóta nem t elik el hónap, hogy az ország valamely pontján, városában ne emlékeznének Mikszáth Kálmánra. Ma délelőtt koszorúzási ünnepséget tartanak Mikszáth Kálmán sírjánál; június 8án Sepsiszentgyörgy mellett Illyefalván, ahol Mikszáth képviselő volt, avatja fel a művelődési miniszter Mikszáth szobrát. Az év végére elkészül a horpácsi Mikszáthkúriában az állandó kiállítás. Mikszáth Kálmán ma 87 éve halt meg. Ha szabad egy Horatiustól kölcsönzött fordulattal élne: ami benne a jobb rész, az műveiben él tovább. Az évf ordulóra több tucat Mikszáthmű, új Mikszáthmű megjelenéséről tudunk. Az olvasáshoz hozzásegíti az olvasókat a könyvkiadás támogatásán túl a könyv iránti kereslet támogatása is, amelyet a tisztelt Ház különböző törvényekben éppen az elmúlt évben teremtett meg. Én azt gondolom, Mikszáth Kálmánra a legszebb emlékezés, az ő végakaratával összhangban is, hogyha olvassuk műveit. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről megado m a szót Csépe Béla úrnak - és kérném a telefonok kikapcsolását. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én is szeretnék csatlakozni a Mikszáth Kálmánról történt megemlékezéshez, s nagyon helyesnek és méltónak tartom, hogy a magyar parlamentben szó esik a nagy íróról. Én úgy vélem, hogy Mikszáth Kálmán életműve beépült nemcsak a könyvtárakba, nemcsak az irodalomtörténetbe, hanem a magyar népnek a lelkébe is - és ez a legfontosabb. Úgyhogy én arra hívnám fel a figyelmet, hogy ápoljuk azt a forrást, a mit ez a nagy író nyújtott mindannyiunk számára. Talán két dolgot emelnék ki csatlakozásomban. Az egyik az, amiről Urbán Árpád is szólt, hogy két nép életéről szól tulajdonképpen ez az életmű. S én úgy gondolom, hogy a jó palócok és a tót atyafiak nemcsak a Mikszáthkönyvtárban férnek meg egymás mellett, hanem akkor is megfértek egymás mellett, és gondolom, hogy ma is meg kell hogy férjenek egymás mellett, és meg is férnek. Itt tegnap elég sok szó esett a szlovákiai helyzetről, és a Mikszáthéletművel kapcs olatban is ki lehet fejezni reményünket, hogy tulajdonképpen a két nép - a jó palócok, tehát a magyarok, és a tót atyafiak - között nincsen kibékíthetetlen ellentét, és az európai szellem össze fogja hozni végül is úgy ezt a két népet ismét, hogy megszűnne k majd a problémák; ez egy reménynek a kifejezése Mikszáth méltatásával kapcsolatban. Még egyet mondanék, erről is szó esett itt a hozzászólásban is: a parlamentről szóló tudósításai, írásai tulajdonképpen bearanyozták azt a századvégi parlamentet, amelybe n ő élt és működött. Én úgy gondolom, hogy a mi parlamentünkre is ráférne egy ilyen bearanyozás valami nagy szellemtől. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megadom a szót Szabad György úrnak, a Magyar Demokrata Néppárt részéről. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! A méltó megemlékezésekhez szívesen csatlakozik az ember. Mikszáth valóban megérdemli, hogy a parlament és az ország emlékezzék rá. Egy kicsit mégis talán lesznek, akik ünneprontónak találnak, amikor azt mondom, hogy a megemlékezésekből egyetlen vonás hiányzik, legalábbis a mostaniból, és sokszor az olvasottakból is: Mikszáth keserűsége. Mikszáth, aki ellenzéki, ifjú íróként indult, és nagyon sok mellőztetésben volt része, álnéven kiadott munkái - ifjabb Kákay Aranyos s a többi néven kiadott munkái - fogadtatása ugyan kedvező volt, de anyagi honorálása kedvezőtlen. Sok ok vezette, nemcsak anyagiak, a kormánypárt soraiba.
