Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 28 (274. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Varga Lajos (MSZP) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
3824 Egy vonása volt, amit megőrzött, és adottságai mellett, amikről szó esett, talán ez is teszi halhatatlanná: kritikusan és őszinte keserűséggel tekintette mindazt, ami fonákság volt a parlamentben, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. De még többről is szó van: Mikszáth keserűen nézett szét az országban. Volt valami, nemcsa k az alakjában, hanem a szemléletében is - valami falstaffi. Az élvezet világában, a felhőtlen hivatalos boldogság idején ő érezte és érzékeltette a bajokat. Támadta az idejétmúlt emberek parádéit, és támadta az álmoderneket egyaránt. Gondoljanak arra, két felé vág a kardja, amikor az Új Zrínyiász végén Zrínyiék a föld alá vonulnak. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Bogárdi Zoltán úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. Egy pillanat türelmüket kérem, mert a mikrofonnal gond van - most adom meg a szót Bogárdi Zoltán úrnak. BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha már nemzetes uram szóba hozta Mikszáthot, akkor azt hiszem, hogy Mikszáth említésekor a humort semmiképpen nem szabad mellőzni. É rdemes elgondolkodni azon, hogy ha Mikszáth ma élne, akkor miről írna. Azt hiszem, azt, hogy "jó palócok" és "tót atyafiak", semmiképpen nem írhatná meg. Egy ilyen kirekesztő, már eleve prejudikáló magatartás nem megengedhető. Esetleg azt írhatná, hogy "te is más vagy, én is más", és alcím lehetne, hogy "szlovákmagyar együttélés" - ez elképzelhető. De érdemes azon is elgondolkodni, hogy Mikszáthnak milyen nehéz sorsa volt, anno. Miből kellett neki világirodalmi szintű alkotásokat csinálni? Jókai tollhegyre tűzésével volt kénytelen foglalkozni, hogy hogyan próbált Jókai megfelelni az ellenzéknek is, a kormánypártiságnak is. Istenem, ha egyszer hallhatta volna Horn Gyula csepeli fölszólalását, vagy valami hasonlókat, nyilván könnyebb helyzetben lett volna! Ny ilván azt azért ma is leírhatná, amit a politikáról ír, hogy: semmi sem szaporább, mint a kormánybiztos. Vagy esetleg "miniszteri ravaszságok" címmel az alábbit, amit tulajdonképpen akkor is leírt: "Rossz vért szül a parlamenti tekintély vagyonszerzésre ha sználata." (8.20) Vagy még egy gondolat és befejezem: ha egyszer lett volna egy vagyonbevallás az akkori parlamentben, nyilván sokkal könnyebb helyzetben lett volna maga Mikszáth is, s láthatta volna azokat a homokfutókat és alföldi törekkocsikat bevallva, a többi pedig - úgymond - lízingben. Köszönöm. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Megadom a szót Mádai Péter úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőhelyettesének. MÁDAI PÉTER (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtá rsaim! Nem kívántam szólni, mert hallatlanul örültem annak, hogy legkedvesebb írómat említjük és ma jó hangulatban kezdjük a napot - hát természetesen elromlott a hangulatom. Érthetetlen számomra, hogy méltósággal ünnepelni sem tudunk. Ha már napirend előt t szóba kerül Mikszáth Kálmán, megadta volna azt a lehetőséget, hogy az előttünk álló nagyon fontos törvényekhez egy kicsit emelkedetten álljunk hozzá. Amit most hallottam, elkeserített, elszomorított, és azt gondolom, ha Mikszáth Kálmán - van ma Mikszáth Kálmán, legfeljebb nem tudjuk, hogy hogyan hívják - rólunk minősítést fog adni, akkor arra, amit az utolsó felszólalás kapcsán hallottunk, biztosan elégtelent ad. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) :
