Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 27 (273. szám) - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés és a szerződés szervesrészét képező 1992. január 29-i és 1992... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár:
3763 Először: egy ilyen lépés olyan képzetet keletkeztetne, mintha Magyarország nem az alapszerződés végrehajtásában, hanem azok felülvizsgálatában lenne érdekelt. Másodszor: egy ilyen törvénysértéssel indokolt és a lapos támadási felületet nyújtanánk Magyarországgal szemben azok számára, akik amúgy is hajlamosak Magyarországot rossz színben feltüntetni. Harmadszor: ahelyett, hogy elősegítené, inkább hátráltatná éppen azoknak a legitim céloknak az elérést, amely célok ra hivatkozva az ellenzék a kihirdetés ellen érvel. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezek az általános megjegyzések mind a három alapszerződés vonatkozásában egyformán igazak. A három alapszerződés különböző problémákat vetett fel, és ezekre a vál aszomat egyenként kívánom kifejteni. Először tehát a magyarorosz alapszerződés; a magyarorosz alapszerződés kihirdetésével kapcsolatos vita érthető módon a Magyarországról a Szovjetunióba elhurcolt műkincsek visszaszolgáltatásával függött össze. Szabad G yörgy képviselő úr nagyívű felszólalásában képet nyújtott a szóban forgó műkincsek legértékesebb darabjairól, valamint azok szinte felbecsülhetetlen értékéről. Mind a kormánypártok, mind az ellenzék hozzászólásait áthatotta az a törekvés, hogy olyan döntés t hozzunk, amelynek alapján megnő az esélye annak, hogy a magyar nemzet jogos tulajdonát képező műkincsek visszakerüljenek Magyarországra. Az ellenzék egyébként tiszteletre méltó álláspontjában a probléma ott van, hogy ha megfogadnánk javaslatukat, akkor n em növelnénk, hanem csökkentenénk annak az esélyét, hogy a műkincsek Magyarországra kerüljenek. A közvélemény előtt talán ismert az orosz állami duma, az orosz parlament azon döntése, amely az elrabolt műkincseket orosz tulajdonnak nyilvánítja. Mint tudjuk , ez a törvény számos buktatón ment keresztül. Először a felsőház nem fogadta el, utána - amikor a duma még egyszer elfogadta , Jelcin elnök vétót emelt, azt követően mind az alsóház, mind pedig a felsőház kétharmados törvénnyel elfogadta a törvényt. Ezt követően Jelcin elnök formai okokra hivatkozva ismét visszaküldte a dumának, ma még nem tudjuk milyen eredménnyel, de minden információnk arról szól, hogy Jelcin elnök elkötelezte magát arra, hogy alkotmánybírósághoz is forduljon ebben a kérdésben. Látható tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy a vita nem Oroszország és nem Magyarország, hanem valójában az orosz kommunista többségű duma és az orosz demokraták között folyik. Tisztában kell egyébként lennünk azzal is, hogy amennyiben a duma törvénye hatályba lépn e, akkor ezzel viszonylag kevésbé a magyar pozíciók szenvednének csorbát. A duma által elfogadni javasolt törvény ugyanis az orosz nemzet tulajdonának nyilvánított műkincsek közül kiemeli az egyházi tulajdonban, valamint a nácizmus üldözöttjeinek tulajdoná ban állott vagyontárgyakat. Márpedig a magyar műkincsek döntő többsége, amint azt Szabad György képviselő úrtól hallottuk, ilyen. Gondolok akár a Sárospataki Református Kollégium gyűjteményére, vagy gondolok a Hatvani, a Deutsch- vagy a Herczoggyűjtemény ekre, köztük a hat El Grecóra és a négy Goyára. Mindebből az következik, ha a duma a törvényét meghozza, az sem csökkenti Magyarország esélyét arra, hogy a műkincsek java részét visszaszerezzük. Mégis, amikor tisztában vagyunk azzal, hogy a duma által megh ozott törvény a nemzetközi jogba ütközik, ütközik az orosz alkotmánnyal is, akkor azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen döntést tudunk hozni annak érdekében, hogy a műkincsek visszaszerzését a lehető leghatékonyabban szolgáljuk. Rockenbauer Zoltán és Szabad György képviselő urak a vitában úgy fogalmaztak, hogy nekünk gesztust kell küldenünk, hogy nem tudunk beletörődni, nem tudunk belenyugodni a műkincsek elrablásába. A kormánynak ezzel szemben az a meggyőződése, hogy országvilág előtt világos, hogy M agyarország nem tud beletörődni ebbe a helyzetbe, és az ilyen gesztusoknak nem az önigazolás a céljuk, nem szenvedünk önbizalomhiányban. A kormánynak az a meggyőződése, hogy
