Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ):
3630 igazán szakszerű javaslatról; ahogyan a gazdasági bizottság vitáján az ellenzék is többször megállapította: szakszerűség jellemzi ezt a törvényjavaslatot. Egyébként én azt, amit erről a törvé nyjavaslatról mondani fogok, saját személyes tapasztalataim alapján állítottam össze, de számítottam - mint majd kiderül a beszédemből - hasonló felvetésekre, ezt várni lehetett. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor 1990ben egyéni körzet képvi selőjeként ÉszakBorsod falvainak, községeinek gondjaival kezdtem ismerkedni, talán a leggyakrabban a telefonkapcsolatok hiánya és minősége miatti panaszokkal találkoztam. A legmegrázóbb élményem az volt, amikor síró özvegy keresett fel fogadóórámon azzal, hogy a férje meghalt azért, mert a falujukban még éjszaka működő segélykérő telefon sem volt. Volt falu, ahol lefényképeztek akkor a kurblis, dugdosós telefonközpont mellett, és kérték, hozzam el a fényképet az Országgyűlésbe, és kérjem a tisztelt Házat, hozzon törvényt, hogy minden faluban legyen legalább egy éjjelnappal működő telefon. 1992ben az Országgyűlés megszavazta a távközlési törvényt. Ez a törvény, amely utat nyitott a távközlési szolgáltatások versenye, a távközlési piac privatizációja előtt, megszüntetve annak addigi állami monopóliumát, majd a privatizációs törvény, amely lehetővé tette, hogy az állami távközlési szolgáltató vállalat nagyobbik hányada magánvállalkozások tulajdonába kerüljön, szinte hihetetlen mértékű fejlődést indított el a távközlési szolgáltatások terén. A korszerű központokhoz kapcsolt telefonok Magyarország minden falujába eljutottak, de rendkívül nagy fejlődés következett be a szolgáltatások körének bővülésében is, itt most csupán egyet, de a jövő szempontjából a legfont osabbat, a világ információs sztrádájához, az Internethez való csatlakozást említve. Ma senki nem vitatja, hogy a telefon olyan közügy, amely egész társadalmunk legalapvetőbb érdekeit is szolgálja, azok érvényesülésére mindenkor meghatározó hatással bír. P ontosan ez az, amiért a jogi szabályozás mellett elengedhetetlen egyes esetekben a közvetlen kormányzati beavatkozás, széles körben pedig a társadalmi ellenőrzés. A távközlési törvény e beavatkozások intézményeit és módjait is meghatározza, amikor felsorol ja az állami, azon belül a szakminiszteri feladatokat, és rendelkezik a mérnöki minősítő bizottság, valamint a Távközlési Érdekegyeztető Fórum létrejöttének kezdeményezéséről. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a távközlési törvény rendelkezése szerint az állami feladatok ellátásába - így értelemszerűen a jogszabályozásba is - be kell vonni a Távközlési Érdekegyeztető Fórumot, engedjék meg, hogy erről a fontos, de azt hiszem, még nem eléggé ismert és elismert intézményről külön is szóljak. Indokoltnak tartom ezt azért is, mert a fórum előzetes véleményét a tárgyalásunk tárgyát képező törvényről az előterjesztő is figyelembe vette, de érdeklődésemre engem is nagy készséggel segítettek szakemberei a törvényjavaslat minősítésében. A fórum olyan civil szervezet tehát, amelynek létrejöttét a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter kezdeményezte, de a fogyasztók, a vállalkozók és az önkormányzatok képviseletei alapították és működtetik. A fórum a célját, összhangban a távközlési törvénnyel, alapszabályában így fogal mazza meg: "A fórum célja a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvényben meghatározott állami feladatok ellátásának befolyásolása, az állami feladatok meghatározásánál és végrehajtásánál a széles körű társadalmi érdekek képviselete, ezen belül pedig a fo gyasztók, a szolgáltatók és a gyártók érdekeinek összehangolása, törekvéseik fórumon belüli artikulálása." Olyan célok ezek, tisztelt képviselőtársaim, amelyek teljesülése széles körű társadalmi érdekeket érint, éppen ezért az Országgyűlésnek érdemes a jöv őben nagyobb figyelmet szentelnie ezen intézmény működésének. De a fórumot mint civil szervezetet azért is ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, mert létrejötte és működésének története jó példája lehet az állami és civil szervezetek hatékony együt tműködésének és perspektívájának. Tisztelt Országgyűlés! Ma, 1997. május 26án, amikor többszöri halasztás után végre napirendünkre vehettük a kormány által már februárban elfogadott törvényjavaslatot, tudjuk, hogy a magyar távközlés túl van a fejlődés els ő szakaszán. Előttünk a következő szakasz, amelyben nagy ütemben kell bekapcsolni a telefonszolgáltatások körébe újabb fogyasztók tíz- és százezreit, de