Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügy-minisztériumi államtitkár:
3623 DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök ú r. Tisztelt Ház! Természetesen a vita során a továbbiakban lesz még lehetőségünk arra, hogy válaszoljunk az abban elhangzottakra, mind az általános vitában, mind a részletes vitában, mind a módosító indítványokról történő szavazás előtt. Ezért engedjék meg , hogy most csak néhány kérdésre próbáljak meg válaszolni, amelyek a mai vitában felmerültek. Úgy gondolom, hogy nagyon jellemző hozzászólás volt Kónya képviselő úr hozzászólása, az ellenzék egy részének álláspontját nagyon világosan tükrözte, miszerint el ismerik azt, hogy szükség van reformra az országban, mind a történelmi hagyományok követése, mind valós problémák megoldása érdekében, de úgy látják egyes ellenzéki pártok, és ezek szerint, az ő elmondása szerint így látta az előző kormány, hogy először va lamilyen más módon meg kell oldani számos felhalmozódott problémát; és amikor nem lesz már ekkora ügyhátralék, amikor gyorsabban fognak a bíróságok ítélkezni, akkor majd elő lehet venni a reformot, akkor majd elő lehet venni a négyfokú bírósági rendszert, akkor meg lehet valósítani. Ezzel szemben a kormány úgy gondolja, hogy éppen az igazságszolgáltatásban évtizedek alatt kialakult helyzet az, ami szükségessé teszi a reformot - és itt vitatkoznék Balsai képviselő úrral is , amire nem elegendő megoldás az, hogy több pénzt, jobb feltételeket biztosítunk a helyi bíróságoknak, hanem az igazságszolgáltatás valamennyi területét átfogó, komplex reformra van szükség, részben az igazságszolgáltatás valamennyi résztvevőjével kapcsolatos reformra, tehát a bíróságok, a z ügyészségek, az ügyvédségek tevékenységének átgondolására; másrészt pedig valamennyi területére vonatkozó, valamennyi területét érintő reformra, tehát a szervezetre, az eljárásjogokra, az igazságszolgáltatásban résztvevők javadalmazására, működésük egyéb feltételeinek megteremtésére vonatkozó reformra van szükség. Ezek után néhány konkrét kérdésre engedjék meg, hogy reagáljak. Az egyik: a polgári perrendtartással foglalkozó kodifikációs bizottságban nem voltak túlsúlyban a megyei bírósági bírák. Egyenlő a rányban voltak ügyvédek, bírák, ügyészek, közjegyzők és jogász professzorok. Úgy gondoljuk, hogy tekintélyes olyan szakemberek, akik részben a jogtudományok területén értek el kiemelkedő eredményt, másrészt pedig olyanok, akik a gyakorlatban, a joggyakorla tban értek el szintén kiemelkedő eredményeket. A folyamatban lévő ügyekre természetesen nem terjednek ki az új hatásköri szabályok, tehát nincs szükség valamiféle átszignálásra, menetközbeni újratanulásra. A tárgyaláson kívüli elbírálás nem a '95. évi vált ozatnak a felújítása, annál egy jóval szűkebb kérdéskör. Úgy gondoljuk, hogy ez mind a mi Alkotmánybíróságunk elvárásainak megfelel, mind pedig az európai emberi jogi bíróság döntéseinek. A felülvizsgálati engedélyezési rendszer valóban - ahogy Balsai képv iselő úr elmondta - az ügyek feljutásának a korlátozása. Ez egyébként nemzetközileg elfogadott elv, jó néhány nyugateurópai országban, illetve az Egyesült Államokban is hasonló megoldásokat alkalmaznak. Úgy gondolom, hogy a perújításra való hivatkozás azé rt nem volt igazán jó analógia, hiszen ott ténykérdésben kell dönteni, és ezért jogos, hogy ott peres tárgyalásos formára van szükség, ezzel szemben a felülvizsgálatban jogkérdés van terítéken, ahol nem feltétlenül szükséges a tárgyalásnak a megtartása. To rgyán képviselő úr beszélt az alkotmánymódosítás kérdéséről. Valóban volt számos olyan kérdés az általunk tervezett alkotmánymódosításban, amely találkozott volna egyes ellenzéki pártoknak az egyetértésével. Ha jól emlékszem, például a négyfokú bíráskodást is alapvetően támogatná a Független Kisgazdapárt. Mi épp ezért próbáltunk az utolsó percig egy olyan megoldásban gondolkodni, kompromisszumot ajánlottunk, amit - legnagyobb fájdalmunkra - az ellenzéki pártok nem fogadtak el. Tehát például, hogy maradjon a kkor benn a négyfokú bíráskodás, amely meggyőződésünk szerint megfelel a parlament által elfogadott alkotmánykoncepciónak, és szinte minden más kérdésben hajlandók voltunk tárgyalni, és azt hiszem, hogy nem kell
