Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3619 Az alkotmánnyal kapcsolatos legfontosabb vitás kérdésekben való döntést nem előzheti meg a jelen javaslatnak vagy az egyéb javaslatoknak a vitája. Ennek következtében annak ellenére, hogy a javaslatok által érintett társadalmi viszonyok szabályozásának felülvizsgálatával mint gondolattal egyetértünk, mégis idő előttinek tartjuk a javaslat ok vitájának napirendre tűzését. Ennek részleteiről majd az általános igazságügyi reform kapcsán fogjuk az észrevételeinket megtenni, most azonban a polgári perrendtartás tervezett módosításával kapcsolatban egykét konkrét észrevételt kívánunk tenni. A Fü ggetlen Kisgazdapárt álláspontja a beterjesztéssel kapcsolatban az, hogy az több részben, így a javaslat 8. és 20. §át tekintve is ordítóan alkotmányellenes. Legyen szabad felidéznem a Magyar Köztársaság alkotmányának 57. §a (5) bekezdését, miszerint min denki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az alkotmánynak ez a rendelkezése tehát azt is jelenti egyben, hogy a fellebbezési jog mindaddig nem korlátozható, amíg az alko tmánynak ez a rendelkezése fennáll. (19.30) De legyen szabad itt rögtön megemlítenem: ha viszont kiiktatnák vagy módosítanák az alkotmánynak ezt a rendelkezését, akkor az a rendelkezés lenne alkotmányellenes, itt ugyanis alapvető emberi jogról van szó, és alapvető emberi jogokat és szabadságokat az alkotmány nem korlátozhat, hanem az alkotmánynak azt biztosítania kell. Az alkotmány alapján tehát a fellebbezési jog a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint semmiképpen sem korlátozható, ennek ellenére a ja vaslat 8. §ának i) pontja alkotmányellenes, mert az ügyek egy részében nem lesz helye a fellebbezésnek. A javaslat 20. §a pedig jelentős vívmányként szabályozza a kis perértékű ügyekben való fellebbezési jog korlátozását. A polgári perrendtartás 256. § B ) pontjának (1) bekezdése szövegezéséből kitűnően egyértelmű az alkotmányellenesség, mert ha az elsőfokú bíróság által megítélt, illetve elutasított követelés a 200 ezer forintot nem haladja meg, az ítélet ellen fellebbezést benyújtani nem lehet. Ezt a súl yos alkotmányellenességet a javaslat indokolása azzal magyarázza, hogy a kis perértékű ügyekben nem lesz célszerű olyan eljárási rendet működtetni, amely a társadalomra az ügy értékénél jóval jelentősebb anyagi terhet ró. A javaslat indokolásának ez a megá llapítása egyrészt téves, mert azt, hogy egy ügyfél számára mi a jelentős vagy kevésbé jelentős, azt ne a beterjesztő döntse el, bízzuk azt az ügyfélre, az érintettre, hiszen ezeket a kérdéseket a római jog óta mindig az érintett személy jogosult elbírálni , nem pedig a hatalom. A kis perértékű ügyekben a javaslat indokolása szerint nem célszerű olyan eljárási rendet működtetni, amely a társadalomra olyan értelemben jelent hátrányt, hogy az jelentős terhet ró rá, ugyanakkor a perérték kicsi. Ha ezt a megálla pítást elfogadjuk, akkor azt kell mondjam, hogy ez súlyos morális problémákat is felvet, mert mi lenne akkor - hogy érzékeltessem, mennyire helytelen az Igazságügyi Minisztérium elvi álláspontja , ha mondjuk átvinnénk ezt az elvet a büntetőjog területére, és bizonyos ítéleteknél ott is kizárnánk a fellebbezési lehetőséget. Én azt hiszem, ennek az összehasonlításnak a kapcsán az egész javaslat tarthatatlansága felmerül, mert hiszen itt egy további alapvető emberi jog korlátozásáról lenne szó. Na már most, h ogy valakinek az ügy elbírálása kapcsán az összegszerűség a lényegese vagy pedig igazságának a bíróság általi megállapítása, azt a kívülálló nem döntheti el. Ebből fakadóan azt, miszerint összegszerűséget az Igazságügyi Minisztérium határozza meg, mi úgy ítéljük meg, hogy akik olyan megoldásokat javasolnak a társadalomnak, hogy az értékre tekintettel bagatellnek minősítse a kisemberek számára rendkívül jelentős ügyeket, azok nem értékelik az ügy mögött álló embereket sem. Én úgy gondolom, a beterjesztőnek innen fakad az óriási tévedése a beterjesztés megítélésével kapcsolatban: az embereket a pénzük szerint ítéli meg, holott az igazságszolgáltatás nem a pénzre, hanem az igazságra alapul; ezért eleve téves ennek az értékhatárnak a jogunkba való behozatala - arról nem is szólva: az végképp nem állapítható meg, hogy miért éppen 200 ezer forint az értékhatár, miért nem 100 ezer vagy miért nem 300 ezer?
