Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3615 állítani - és most jön a legszebb , hogy engedélyhez kötjük a kis értékű ügyekben a felülvizsgálati kérelem megengedését. Csípjenek m eg, tisztelt képviselőtársaim! Nem arról vane szó, mint jó tíz évvel ezelőtt, az úgynevezett törvényességi óvás iránti panaszoknál, amelyeket ügyvéd barátaimmal és kollegáimmal beadtunk, és a Legfelsőbb Bíróságról egy boríték, fél ív nagyságú papír jött, egy sajnálomlevél - amelyet nem is a Legfelsőbb Bíróság elnöke írt alá, hanem megbízásából nem tudom ki, a Legfelsőbb Bíróság akkori bírája , hogy: sajnos nem találtunk alapot a panasz elbírálására, ezért törvényességi óvás emelésére okot nem látok, kér em tudomásulvételét. Engedélyhez kötni, az elbírálásra egyébként köteles bíróság engedélyétől függővé tenni azt, hogy a perorvoslati jogot megengedi- e gyakorolni vagy sem, tisztelt Országgyűlés, ez elképesztő rendelkezés! Van ilyen a polgári perrendtartás ban, a perújítással kapcsolatban természetesen van egy olyan klasszikus szabályozás, amely a perújítás megengedése szempontjából egy szabályos eljárás keretében arról dönt, hogy megengedie a perújítást vagy sem. De ez tárgyaláson történik, államtitkár úr! Ez egy olyan eljárás, amely nem nélkülözi a bírósági eljárás tárgyalási és egyéb elveinek sokaságát. (19.10) De egy papíron felküldött, kis értékre tekintettel egyébként megillető és alkotmányos perorvoslati jogot az illetőnek, akinek ez a dolga, engedély hez kötni...! Én nem hiszem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy létezik Európában ilyen megoldás. Ezt sürgősen gondolják át, lehetőleg még csütörtök előtt oldják meg, hiszen a bírósági reformmal kapcsolatos, rendkívül sok problémát fölvető egyéb kérdéseke t fogjuk tárgyalni, de hitelét veszíti a kormány, amikor ilyen megoldásokkal kísérletezik, és egyébként jobb szándéka ellenére más tekintetben is a szakmai és, mondjuk, a jogállami működésbe vetett hitele kérdőjeleződik meg. Én is úgy gondolom a felsorolta k alapján, hogy ez így nem fogadható el, ahogyan az előttem szóló szabaddemokrata párti képviselő mondotta, olyan sok probléma és olyan súlyú problémák vannak ebben a módosításban, amely nem teszi elfogadhatóvá. Egypár szóval érinteném én is a munkaügyi el járással kapcsolatos eléggé újszerű - a jelenlegihez képest mindenképpen változásokat jelentő - szabályozást. Én úgy látom, hogy egy igen jelentős, nem teljesen elvszerű kompromisszum eredménye az, ami előttünk fekszik a munkaügyi bíróságokkal kapcsolatos szabályozás részletezését, körét, egyáltalán a munkaügyi bíróságok fennmaradásának kérdését illetően. Én elfogadom azt, hogy ma is az a helyzet, mint négy évvel ezelőtt, amikor mi álltunk szemben ezzel a problémával. Akkor az átalakulás, a gazdasági szüksé gszerűségek miatt nyilván megnövekedő és súlyukban is az emberek életminőségét jelentősen befolyásoló ügyek fórumaként meg kellett tartani a munkaügyi bíróságokat. Eszünk ágába sem jutott ennek a felszámolása, bár voltak olyan, jelenleg kormánypárti indítv ányok, éppen a Szabad Demokraták Szövetségének részéről, hogy miért kellene munkaügyi bíróság - ha egyszer nincs katonai bíróság, akkor miért van munkaügyi bíróság? Ebben sok ráció van, hiszen az ügyeket el lehetne az általános bíróságokon is bírálni, hisz en elbírálják ott a közlekedési ügyeket, a családjogi ügyeket, a fiatalkorúak ügyeit, a katonai ügyeket; tehát szakosodott csoportban történő működéssel ez megoldható lenne. Mégis önmagában azt helyesnek tartjuk, hogy megmaradnak a munkaügyi bíróságok, még ha jól is tudjuk azt, hogy egy korábbi előterjesztési változat szerint ezek a munkaügyi bíróságok megszűntek volna. Ugyanakkor nem tudunk egyetérteni azzal a megfogalmazással, amely a munkaügyi bíróság hatáskörével kapcsolatos, odatartozó ügyeket jelöli. Nem ismétlem meg Hankó Faragó képviselőtársam szavait; a magyar jogi terminológiában soha nem használt, és azt hiszem, a magyar jogi szabályozásban sem ismert szavaknak a beírása azt még nem teszi elfogadhatóvá, hiszen ilyen, hogy "munkaharc" és "sztrájkha rc" és nem tudom pontosan, milyen mozgalmi és szakszervezeti szóhasználatban ismert kifejezések azért még nem eléggé érettek vagy nem eléggé konformak arra, hogy a polgári perrendtartásba beemeljük. Úgy látom, ismét visszaköszön az elmúlt Pp.novellában
