Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3613 eljárásban nem érvényesítették. Akkor a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja úgy gondolta - zömmel mi terjesztettük elő, Sepsey Tamás képviselőtársammal ennek a kiikt atására vonatkozó módosítást , hogy sikerült meggyőzni a kormányt. Úgy gondoltuk, hogy véglegesen, mert visszavonták ezt a tarthatatlan álláspontot, hiszen az igazságszolgáltatás - azt hiszem, ez nem vonható kétségbe - arra irányul, hogy a felek igazsága, hogy ezzel a terminológiával éljek, kiderüljön, az úgynevezett anyagi igazság kiderüljön. Ez elképzelhetetlen akkor, ha bármilyen okból a fél el van zárva attól, hogy az egyébként igen drága és költséges fellebbezési eljárásban fő szabályként el legyen zá rva, meg legyen neki tiltva az új tényre és új bizonyítékra való hivatkozás. Ennek a tarthatatlan próbálkozásnak az ismételt előterjesztése álláspontunk szerint nemcsak semmibe veszi a jelenlegi gyakorlatot, hanem véleményünk szerint alkotmányosan sem állj a meg a helyét. (19.00) Rátérek a súlyosan kifogásolható, 200 ezer forintos ügyekkel kapcsolatos kérdéskörre. Természetesen, első megközelítésre úgy tűnik - és a Magyar Demokrata Fórum nevében én is osztom azt az álláspontot , hogy igen, bizony ez arculcs apása az úgynevezett szegényebb néposztályoknak; igen, az ő ügyük ezek szerint nem ér annyit a magyar bíróságon, a társadalom nem bírja el - ha jól értettük az expozét , hogy ezekben az ügyekben az adófizetők pénzén fenntartott, működtetett, és nem valami ajándékként szolgáltatott igazságszolgáltatás őket, az ügyeik elbírálása szempontjából másodrangú, leminősített pozícióba helyezi. Ezen a kétségtelen tényen kívül azonban azt is szeretném a tisztelt Országgyűlés tudomására hozni, hogy azok a bizonyos 200 ezer forinton aluli ügyek egyáltalán nem biztos, hogy egyszerű ügyek. Egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert a forintrésze csak 200 ezer forintot el nem érő összeg, ezekben az ügyekben olyan biztosan el lehet azt várni, hogy az elsőfokú bíróság olyan korr ekt és olyan szakszerű ítéletet fog hozni, amely ellen csak akkor van helye fellebbezésnek, ha, mondjuk, a bíróság nem szabályszerűen volt megalakítva, ha kizárt bíró vett benne részt, egyéb, abszolút hatályon kívül helyezési okok voltak, vagy éppenséggel jogszabályt tévesen alkalmazott: mondjuk, a családjogi törvényre alapította a vagyonjogi ítéletet. Körülbelül ez az a kör, ahol majd fellebbezésre lesz lehetőség. Szeretném elmondani - bár nem kaptunk erre választ , hogy ebbe a körbe a bírósági ügyforgalo mnak - becslésem szerint - közel a fele beletartozik, ahol nagyon bonyolult ügyek vannak; ide fog majd tartozni az összes szavatossági ügy vagy annak a 90 százaléka, a gépkocsijavításokból, a biztosítási ügyekből, a kártérítési ügyekből, a társasházi elsz ámolásokból, bérleti díjakból és egyéb, minden olyanból származó ügycsoport, amely jelenleg a bírósági munka zömét, a közvélemény előtt az elbírálandó ügyek jelentős részét adja, mert nemcsak üzleti, kereskedelmi perek vannak a bíróságon, nemcsak milliós s zerződések megszegése vagy egyéb problémája miatt indulnak perek Magyarországon, hanem a mindennapi ügyek - nemcsak a szegény emberek mindennapi ügyei, de természetesen, elsősorban róluk van szó , hanem a mindennapi átlagügyek, igen, 200 ezer forint alatt vannak. Ezekben gyakorlatilag olyan mértékben leszűkíteni a fellebbezést, amely már nem is fellebbezés, hanem egyfajta jogi revízió lenne; mert ezt mondja a miniszteri indokolás, hogy ez már nem is fellebbezés, itt csak a jogi revízió szempontjából ránéz - természetesen tárgyaláson kívül, ezt talán mondanom sem kell - a másodfokú bíróság, és ha nincs durva eljárási hiba, a jogszabályt jól hivatkozta meg az elsőfokú bíróság, akkor szépen, helybenhagyva elutasítja a fellebbezést, annak nem ad helyt, és ennek a jelentős - hogy úgy mondjam - bíróságpárti rendelkezésnek nem lehet más a vesztese, mint az ügyfél, a peres ügyét a bíróságra bízó, az igazságszolgáltatásban bízó fél. Nem tudjuk ezt elfogadni, súlyosan sérti az alkotmányos elvet, nevezetesen az ügyféle gyenlőség és általában az állampolgári egyenlőség elvét. Hiszen a bíróságon véleményem szerint nem a forint számít, hogy valakinek az ügyét milyen terjedelemben, és főleg milyen energiaráfordítással és milyen lehetőségek figyelembevételével bírálják el.
