Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3612 Nem tudok szabadulni attól a g yanútól - és erre konkrét információim is vannak , hogy tulajdonképpen ennek a kodifikációs társaságnak a zöme megyei bírósági vezető. Tisztelt Országgyűlés! Ha természetesen a megyei bíróságok vezetőire bízzuk azon hatásköri szabály megváltoztatásának a kérdését, hogy vajon mennyivel több munkaterhet kapjanak a megyei bíróságon, akkor azt hiszem, az eredmény garantáltan az lesz, hogy nem sokkal lesz több, és a helyi bíróságok szintjén az ügyteher nem nagyon fog csökkenni. Úgy gondolom tehát, hogy ez a 8. § így, ahogy az előterjesztő ezt az Országgyűlésre bízva megtárgyalni és jóváhagyni kérte, nem fog megoldani semmit, tehát ezért nem fogadható el. Súlyosabb a kérdés - és más is érintette már itt - a változtatások másik fő iránya, fő vonulata, amely tulajd onképpen egyfajta átszabását jelenti, nem szabályozását, átszabását jelenti a jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezéseknek: az, amit a már érintett kis perértékű ügyekkel kapcsolatban, illetőleg a közigazgatási ügyekkel kapcsolatban hallottunk. Én megprób áltam összeszedni nemcsak konkrétan a fellebbezéssel kapcsolatban hatásköri szabályokként megjelenő, de a novella más helyein is megtalálható szabályozásokat, amelyek mindmind egyenként és összességében elfogadhatatlanok, mert az ügyfél ellen irányuló sza bályok és hangsúlyozottan bíróságpártiak; nem bírópártiak, mert azzal egyetértünk. A bírósági hivatali szempontokat veszik figyelembe. Ilyen mindenekelőtt a kötelező ügyvédkényszer rendkívül nagymértékben történő kiterjesztése, hiszen a jelen módosítás ala pján a megyei bíróságokra kerülő ügyek fellebbezéseit - amelyeket a majdan felállítandó táblabíróságokon kell majd elbírálni - csak ügyvéd útján lehet előterjeszteni, szemben a mai gyakorlattal, amely csak a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban kívánja meg az ügyvédkényszert. Természetesen a továbbiakban a kormány álláspontja szerint, a szocialista miniszter és a szocialista államtitkár álláspontja szerint az áll az ügyfelek érdekében, hogy az amúgy is igen jelentős költségekkel járó bírósági eljárásban a f ellebbezésben nagyságrenddel több alkalommal kelljen ügyvédet igénybe venni. Ennek a vonzatait, azt hiszem, nem szükséges még az általános vitában sem ecsetelni. Én nem tudom, hogy átgondolt kormányzati törekvésről vane szó; mi ezzel nem tudunk egyetérten i. Ugyancsak ügyfélellenes, és a jogorvoslati joghoz való jogosultsággal és annak a rendjével szembeni törekvés az, amely egy ismételt próbálkozás - ha szabadna ezt mondanom, visszaesőként próbálkozik az előterjesztő - a polgári perrendtartásra vonatkozó 6 . novella kapcsán már visszavont intézkedés ismételt előhozatalával, amely a tárgyaláson kívüli fellebbezés elbírálásának lehetőségét ismét kvázi fő szabállyá teszi. Vagyis ha a felek külön nem kérik, hiába fizetik ki az illetéket, hiába kerül a per nagyon drága módon - a másodfokú eljárás egyébként érdemi felülbírálatra kevésszer lehetőséget adó másodfokú eljárás annyiban, amennyiben a jelenlegi szabályok szerint az illeték és egyéb költségek megfizetésébe kerül , a novella, a módosítás azt szeretné, ha m inél kevesebbszer kerülne sor a bíróság rendes működését, a felek szóbeli meghallgatását, a tárgyalási elvet és mindent, ami ehhez kapcsolódik, magában foglaló másodfokú tárgyalás megtartására. Jobb, ha a bíróság ezt fő szabályként nem kell hogy alkalmazza , és ha nagyon szívós a két peres fél, és nagyon jól bevált és jogi képviselettel rendelkező formulákat beleírnak a fellebbezésükbe, akkor rá tudják - hogy úgy mondjam - kényszeríteni a másodfokú bíróságot a tárgyalás megtartására. De csak egy pici óvatlan ság is, egy pici határidő elmulasztása is azt fogja eredményezni, hogy a másodfokú elbírálás fellebbezése fő szabályként gyakorlatilag tárgyaláson kívül fog történni. Hangsúlyozom, ezt már egyszer megpróbálta itt a kormány eladni, akkor elállt ettől a szán dékától. Nem tudjuk, hogy azóta mi változott, ezt az ismételt próbálkozást elfogadhatatlannak tartjuk. Ugyancsak elfogadhatatlannak tartjuk azt a - szintén egyszer már elővezetett majd visszavont - elképzelést, amely arra vonatkozott volna, hogy sem a fell ebbezésben, sem a hatályon kívül helyezés folytán megismételni rendelt új eljárásban nem lehet akkor új tényre és új bizonyítékra hivatkozni és ezeket felhozni, ha ezeknek az új tényeknek és új bizonyítékoknak az előterjesztését a bíróság megítélése szerin t a fél késlekedése miatt a korábbi eljárásban vagy a fellebbezést megelőző elsőfokú
