Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
3608 előterjesztett, természetesen egyértelműen indokolja, hogy ebben az esetben a polgári perrendtartáson is módosítani kell. A törvényjavaslatnak mi ndenképpen pozitívuma, hogy törekszik arra, hogy hatékony igazságszolgáltatási rendszert teremtsen, és ez a hatékony igazságszolgáltatási rendszer lehetőség szerint úgy alakuljon ki, hogy a jelenlegi alapstruktúrát ne romboljuk szét, az alapvetően működőké pes maradjon, de lényeges, hogy az eljárásokon egyszerűsíteni lehessen, s az eljárásokat meg lehessen gyorsítani, mert bizony nagyonnagyon sokan tapasztalhatják azt ma Magyarországon, hogy a jogos igényüket a bíróságok előtt nem tudják kellő hatékonyságga l érvényesíteni. Pozitívuma ez a törvényjavaslatnak, de nem állítanék valót, hogyha nem mondanám el azt, hogy nagyon sok apró és esetleg komolyabb fenntartásunk is van a törvényjavaslattal kapcsolatban. Már elhangzott részben az az aggály Balsai István rés zéről mint kisebbségi vélemény megjelenéseként, hogy bizony sok mindent ki lehet találni egy igazságügyi reformcsomag kapcsán, hogy az eljárásokat gyorsítani lehessen, de az én személyes meggyőződésem is, és a gyakorlati tapasztalat is azt mutatja, hogy eh hez alapvetően az lenne a legfontosabb követelmény, hogy új, jól képzett vagy nagyobb számban jól képzett bíráknak kellene beszállniuk ezeknek a peres ügyeknek az intézésébe, és ha lehetséges, akkor a bíróságok infrastruktúráján kellene igen jelentős válto ztatásokat eszközölni és fejlesztéseket megvalósítani. Mert sok igazság rejlik abban a nagyszámú véleményben, amely szerint az eljárások meggyorsítása és hatékonyabbá tétele a jelenlegi struktúra mellett is lehetséges lenne, csak ezeknek a feltételeknek a hatékonyabb biztosítása mellett. Elhangzott az is - és sajnos ez is igaz , hogy amikor ezt az alapos előkészítést számon kérjük, akkor bizony az a visszásság is elénk kerül, hogy nem tudjuk statisztikai adatokkal kellőképpen alátámasztani, hogy mi is a he lyzet tulajdonképpen. Hogy csak egyetlenegy példával éljünk, amelyre államtitkár úr is kitért, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a bevezetett módosítást követően egy 30 napos kibocsátási kötelező határidőt ír elő majd a törvény a bíróságok számára. Le het, hogy ez jó dolog. De ha nincsen mögötte semmilyen szankció, és nem teremtjük meg az objektív feltételeit annak, hogy ezek a fizetési meghagyások valóban kibocsátásra kerüljenek, akkor ettől a pillanattól kezdve igazából a dolog nem biztos, hogy kellőe n hatékony, nem biztos, hogy sokat ér ez a rendelkezés. Hadd mondjak egy konkrét példát! Én tudom biztosan, hogy a Szombathelyi Városi Bíróságon e polgári perrendtartási szabály megváltoztatása nélkül is néhány héten belül kibocsátják a fizetési meghagyást , az normális határidők mellett futja a maga eljárási menetét, és vagy jogerőre emelkedik, vagy az ellentmondás kapcsán per lesz belőle. Tehát ott ez nem olyan fontos. Azért, mert kellő hatékonysággal tud működni a bíróság, mert, mondjuk, jól képzett szake mberek vannak, és az ügyszám nem olyan hihetetlenül nagy, hogy ez akadályozza a bírót a munkájában. Ugyanakkor a saját praxisomból tudom azt, hogy van olyan fizetési meghagyásos ügy, nekem néhány évvel ezelőtt volt olyan, amely ellentmondás nélkül három és fél év alatt emelkedett jogerőre Budapesten. Hiába írjuk elő a polgári perrendtartásban, hogy ezt a 30 napos határidőt tartani kell, ha a bírók a több százat jóval meghaladó, megyénként és bíróságonként változó nagyságú hátralékban vannak, akkor képtelen a bíró a legszigorúbb előírás mellett is e követelménynek eleget tenni, ezt megvalósítani. Számos más olyan probléma is van a törvényjavaslattal kapcsolatban, amely meggyőződésem szerint vagy az általános vagy a részletes vitában tisztázást igényel, és leh etőség szerint esetenként módosítást igényel. Én próbáltam megtalálni azt, hogy a munkaügyi perekkel kapcsolatban az az érdekes kitétel, hogy "egyéb munkaharc", milyen jogszabályban és hol jelenik meg, mert hiszen ha egy eljárási törvényben ezt rögzítjük, nagyon fontos pontosan tudni, hogy miről van szó. Én ilyennel nem találkoztam - ami lehet, hogy csak abból adódik, hogy ennek a területnek nem ismerem a szakmai zsargonját, de jogszabályi szintű szabályozást arra vonatkozóan, hogy mi minősül munkaharcnak, én nem találtam.
