Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 26 (272. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
3574 Hogy kéthárom hónap alapján nem lehet pozitív dolgokat mondani, képviselő úr, ez egy tudomán yos vita is lehetne. Ma nincsen se Magyarországon, se külföldön olyan gazdaságpolitikai szakértő, aki kétségbe vonná, hogy a magyar gazdaság növekedési pályára állt. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Burány Sándor frakcióvezetőhelyettes úrnak, MSZP. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Múlt héten is lefolytattuk ezt a vitát, és tekintettel arra, hogy az ellenzék egy hét után, s zemmel láthatóan a mai napig sem hajlandó tudomásul venni a tényeket, úgy látom, ezen a héten is le kell folytatnunk ezt a vitát. 1994 óta a köztünk folyó gazdaságpolitikai vitáknak épp az a lényege, hogy hogyan álljunk hozzá ahhoz a mesterséges élénkítéshez, ami 199394 elején jellemezte a hazai gazdaságpolitikát, s hogyan nézzünk szembe ennek a mesterséges élénkítésnek a következményeivel, azzal a következménnyel, hogy nőtt az ország adósságállománya, ezen belül az államházt artási hiány is gerjesztette ezt a folyamatot, és drasztikus mértékben gerjesztette ezt a folyamatot a külkereskedelmi mérleg egyre gyorsuló ütemű hiánya. Ezzel a problémamennyiséggel, amit mi nem kértük magunknak, de kaptuk önöktől, szembe kellett nézni, ez a szembenézés 1995 áprilisában jött el. Egyetlenegy kormány sem szeret olyan intézkedéseket hozni, amelyeknek egyébként negatív társadalmi következményei is vannak. A stabilizációs csomag beindításakor mi magunk sem titkoltuk, hogy ennek egy nemkívánato s, de elkerülhetetlen következménye a lakosság terheinek átmeneti növekedése. Az elmúlt héten és az azt megelőzően napvilágot látott statisztikai adatokból viszont éppen az az egyik örvendetes tény, hogy a gazdaság egyensúlyi állapota mellett nemhogy beind ult újra a növekedés, hanem fordulat következett be a társadalom életszínvonalának helyzetében is, ugyanis pici mértékben ugyan, de az év első negyedévében a kereslet növekedése már meghaladta az infláció ütemét, tehát egy szolid reálkeresetnövekedés köve tkezett be az országban, amelyre, azt hiszem, önök is, mi is vártunk. Végighallgatva az ellenzéki hozzászólásokat, nekem egy hasonlat jutott az eszembe. Ha már Kádár Béla ilyen szép zenei képeket festett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi, hogy let elt az időkeret.) , nekem egy opera, a Háry János jutott az eszembe: a nagyotmondás tekintetében az ellenzék erre a pontra érkezett. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megad om a szót Szabó Iván frakcióvezető úrnak, MDNP. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, itt egy olyan vita folyik, amely a realitásokat nagyon is a felszín mozgásaiból akarja megállapítani, holott a felszín mozgásai á llapíthatók meg a realitások mélységéből. Világos, hogy ebben az országban a gazdaságpolitikának mindig megvoltak bizonyos prioritásai, és ezen prioritások egyensúlyának megbomlása okozott átmenetileg olyan eredményeket, amelyeket korrigálni kellett. Itt a kormány most nagyon sokat beszél a stabilizációs kérdésekről, azokról a stabilizációs kérdésekről, amelyek - maga sem vitathatja - egy olyan 1993as év után következtek be, amelyik Európában a piacgazdaság szerint működő, volt demokratikus piacgazdaságú o rszágokban a második világháború után a legmélyebb recessziós évet hozta, és ha tudjuk, hogy a magyar nemzeti összterméknek, a GDPnek közel 60 százaléka a külkereskedelemben realizálódik, akkor kár ezt a
