Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DÖGEI IMRE (FKGP):
3558 Ami Tímár Györgynek a felszólalását illeti, én úgy gondolom, hogy itt a kritika aligha van korlátozva az Országgyűlésben. Ami pedig a szakszerűséget, a más ik kulcsszót illeti - amiről beszélt : a napirend előtti felszólalások szinte kizárják a szakszerűséget. A különböző házszabályokban a kérdéseknél, az interpellációknál, a javaslatoknál megvan a lehetőség a felkészülésre; ha valaki állít valamit - például a napokban is elhangzott, hogy több statisztikai számmal állt elő valaki hirtelenjében , akkor erre lehessen felkészülni és reagálni. Én azt hiszem, aligha várható el egyetlen kormánytagtól, hogy a fejében több tízezer statisztikai számot jegyezzen meg, és kapásból tudjon válaszolni - ha valaki mond egy számot, és mondja, hogy ez így nem pontos, hanem, mondjuk, épp annak az ötöde a pontos szám. Tehát a felkészülés, a szakszerűség szempontjából a napirend előtti felszólalás aligha jó példa a magyar Országg yűlésben. Erre a parlamenti kontroll egyéb eszközei - az interpelláció, a kérdések - sokkal alkalmasabbak, hiszen ezekkel valóban szakszerű és pontos választ lehet adni a felvetett kérdésekre, és a megalapozatlan, nem kellően végiggondolt vitákat - ami nem tesz jót az Országgyűlésnek - el lehet kerülni. Ami a mértéket illeti: valóban, itt szó nincs törvénygyárról, törvénygyár közvetítéséről. Valóban nem lenne szerencsés, hogyha olyan részletes vitákat közvetítene a televízió, mint amilyenről Trombitás Zoltá n beszélt - ez nem oda való; de az igen, ha lényeges kérdésekben különböző nézőpontok ütköznek, és ezek okos viták. A feladatok megoldásához a leggyakoribb eszköz a törvények általános vitájának a közvetítése. Nagyon szomorú, hogy kitűnő viták elvesznek a lakosság számára, mert a rádiót kevesen hallgatják. Tehát a parlament egészének a megítélése szempontjából mindenképpen jó lenne az, ha a javaslatunknak megfelelően több kommunikációs lehetőségünk lenne a lakosság irányába, hogy az igazi, érdemi parlamenti munkát is lehessen látni. A lakosság látja, hogy dolgok esetleg megoldódnak, csak éppen azt nem veszi észre, hogyan. Az igazi parlamenti munka ez, és éppen ezért nagyon célszerű lenne, hogy ez is a méltó helyét kapja meg a televízióközvetítésekben és a l akosság erről tudomást szerezhessen. Tehát ezért mondom, hogy a Kutrucz Katalin és a Trombitás Zoltán által elmondottak nagy részével én egyet is tudok érteni, és úgy gondolom, ezen az úton lehet igazán igazán konstruktívan megoldani azt a kérdést, hogy az Országgyűlés a következő ciklusban, a házszabálymódosítás után már hatékonyabban működhessék - és bízom abban, hogy ez sikerülni is fog. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kérdezem, hogy vane még felszólaló, mert jelzés hozzám nem érkezett. (Nincs ilyen jelzés.) Nincs több felszólaló. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Folytatására jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli fe lszólaló: ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dögei Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselője, "Nyolcvan éve történt" címmel. Megadom a szót Dögei Imre úrnak. DÖGEI IMRE (FKGP) : Mélyen tisz telt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Vasárnapi újság rádióműsorban hallottuk ugyanazt a fejtegetést, amit én itt most önök előtt elmondok. Nyolcvan éve történt az otrantói győzelem. Bizonyára a magyar közvéleményt foglalkoztatja ma is - akkor is egy szenzác iószámba menő cselekmény volt - az első világháborút követő, illetve megelőző események. A példásan szervezett közigazgatású AusztriaMagyarországot csak egy elkövetkező és számára vereséggel végződő
