Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DÖGEI IMRE (FKGP):
3559 háború útján lehetett tönkretenni. Hazánk ez idő tájt fé lelmetes konkurense volt a világpiacon fellépő gazdasági hatalmaknak. A vezető londoni és párizsi politikai körök 1912ben tisztában voltak azzal, hogy ha Pallavicini őrgróf, ez a nagy tapasztalatú magyar diplomata lesz AusztriaMagyarország külügyminiszte re, nem lesz lehetséges az első világháború kirobbantása, és ezáltal ennek a nagyszerű földrajzi, gazdasági és politikai egységnek, az OsztrákMagyar Monarchiának a lerombolása. A fő ellenségük pedig - mint ahogyan a későbbi trianoni és párizsi békediktátu mok vagy napjaink erőteljes nyugati integrációs törekvései és ezáltal a magyarságra történő fokozódó nyomásgyakorlás is megmutatta - a Szent Koronához tartozó történelmi Magyarország volt. Ennek a nyugati politikának része volt a középeurópai népeknek a v ilágkereskedelemből történő minél nagyobb mértékű kiszorítása - és ennek sarokpontja az adriaitengeri kijárat lezárása. 1917ben az Adriaitenger blokádjával már nemcsak a középeurópai népek kirekesztését kívánták elérni a nyugati hatalmak, hanem azt is, hogy a Földközitengerről zavartalanul folyhassanak a hadianyagszállítások Magyarország hátbatámadásához. Ezt a tengerzárat törte fel az Adriaitenger kijáratát képező Otrantóiszorosban - az 1917. május 14éről 15ére virradó éjjel - példamutató hősiess éggel Horthy Miklós császári és királyi sorhajókapitány. 1917. május 14én este, alkonyat után herceg Liechtenstein korvettkapitány parancsnoksága alatt a Cattaróiöbölből kifutottak a Balaton és a Csepel rombolók Horthy parancsára, a felderítő hadművelet végrehajtására. Egy órával később a Novara cirkáló vezetésével elhagyták a kikötőt a Helgoland és a Saida cirkálók is. 15én hajnali 3 órakor a Balaton és a Csepel rombolók egy Brindisi felől jövő ellenséges, hadianyagot szállító hajókaravánba ütköztek. Ez két tehergőzösből és egy, az ezeket kísérő ellenséges rombolóból állott. Ezeket herceg Liechtenstein elsüllyesztette. 1917. május 15én, 4 óra 58kor, amikor már a célzást a hajnali derengés lehetővé tette, a három irányba szétváló cirkálóraj megtámadta a zokat az acélsodrony hálókat vontató driftereket, amelyek a tengeralattjáróinknak a tengerszoroson történő áthajózását voltak hivatottak megakadályozni. Huszonhárom drifter elsüllyesztésére került sor, és Horthy Miklós - a saját embereinek és a hajójának a biztonságát veszélyeztetve - hetvenkét ellenséges tengerészt mentett ki a hullámok közül. Cirkálóinak az árbocait bölcsen megrövidítette, így azok a jóval kisebb tűzerejű rombolók távlati képét mutatták. Így az ellenség azt hitte, hogy rombolókkal áll sze mben, és az olaszországi Valónából nyolc romboló indult Horthy ellen; de már hétperces harc után menekülésre vették a dolgot, ám fellármázták az angololasz flottát. Erre Brindisiből két angol és egy olasz nehézcirkáló, továbbá két romboló futott ki, össze sen 25 932 köbméter vízkiszorítással, és a mienknél legalább háromszorosan nagyobb tűzerővel. A magyar hajók viszont gyorsabbak voltak, így könnyen elmenekülhettek volna, ha nem kellett volna időközben az ismét harcba keveredett Balaton és Csepel rombolóin k segítségére sietni. Ugyanis a nehézcirkálókból álló ellenséges hajóraj ezeket kezdte üldözni, de Horthy Miklós menekülés helyett szembefordult a túlerőben lévő ellenséggel, annak figyelmét magára vonva, így az felhagyott rombolóink üldözésével. (15.10) Mivel a mi ágyúink lényegesen kisebb távolságra hordtak, mint az ellenséges ágyúk, mesterséges köd leple alatt 5 00010 000 méterre közelítették meg hajóink az ellenséget, és 9 óra 28 perckor támadtak, ekkor már az ellenséges hajóraj élén az angol Dartmout h nehézcirkáló állott. 11 órakor az angolok menekülést vezényeltek, Horthy győzelme véglegessé vált. A Brindisi felé menekülő angol Dartmoutht két rombolóval egy magyar tengeralattjáró süllyesztette el. Igaz, hogy a Dartmouth segítségére sietett egy franc ia romboló, de az aknára futott, amelyet időközben ugyanez a tengeralattjáró rakott le. A harcban a Novara megsérült, 16 kazánjából 8 üzemképtelenné vált, 8 pedig a kondenzátorcső megrongálódása miatt csak tengervízzel működhetett volna tovább, de a gépek épségének megőrzése érdekében a Novarát a Saida vontatta
