Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
353 akkor ez az Alkotmánybíróság által is nem követendőnek tartott állapot tartana tovább. Nem lehet ezt csinálnunk. A jelenlegi törvényjavaslat igenis színvonalas, mind politikailag, mind pedig szakmailag. Azért vagyok kénytelen ezt hangsúlyozni, mert időnként az Országgyűlés elé kerülnek olyan politikai töltetű javaslatok - bármelyik oldalról , amelyek szakmailag alkalmatlanok egy feladatnak a megoldására, és kerülnek az Országgyűlé s elé olyan szakmailag megoldást jelentő javaslatok, amelyeknek viszont a politikai hatása esetleg nagyon megkérdőjelezhető, lehet kimondottan káros is. Ennél a törvényjavaslatnál ez a két hatás együttesen jelentkezik, és nem vitás, lehet a részleteiben ol yan aggályokat keresni, mint amilyeneket az előbb Salamon László felsorolt; lényegét tekintve azonban ez a törvényjavaslat óriási előrelépés, és ez a lényeg. A probléma ősrégi. Shakespeare korában senki nem akadt meg, amikor Hamlet a hivatal packázásairól beszélt, és Magyarországon sem a múlt században, amikor Arany János ezt így magyarra fordította. A hivatal packázásainak az egyik legkézenfekvőbb módja az, ha nincs megfelelő ösztönzés, az az ember, aki döntésre jogosult, esetleg odébb tolja ezt az iratot, mással foglalkozik, általa fontosabbnak tartott kérdéssel foglalkozik. Ha nincs megfelelő motiváló erő, nincs egy olyan szempont, ami miatt ő arra szorulna, hogy igenis tartsa be az időszerűséget, abban az esetben bizony nagyon könnyen a jog nem érvényesü lhet egyszerűen azért, mert a döntésre kötelezett szerv és annak az embere, az ott dolgozó tisztviselő nem hoz döntést az adott ügyben. (12.10) Ebben a körben ez a törvényjavaslat mindenképpen előrelépés. Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a törvényjavasla tnak egy nagyon lényeges összefüggése az, hogy kiemeli az állampolgár döntési jogosultságát. Tőle függ, hogy váre tovább, vagy pedig úgy gondolja, hogy ezt fel kell gyorsítani. Ugyancsak lényeges szempont az, hogy a felettes hatóság is dönthet, mit lát in dokoltabbnak az állampolgár oldaláról, azte, ha saját magához vonja ezt az ügyet, vagy pedig esetleg egy másik hatóságot jelöl ki. Ebben a kérdésben Salamon Lászlónak egy aggályára szeretnék reagálni, ami - úgy tűnik - tévedés volt. Arról beszélt, hogy az államigazgatási eljáráson belül megszűnne a jogorvoslat lehetősége. Már a törvényjavaslat indokolásában hivatkozik arra, hogy az államigazgatási eljárásról szóló törvény 9396. §aiban jelzett megoldással megmarad az államigazgatáson belüli jogorvoslati l ehetőség is. Ugyanakkor természetesen alkotmányos sérelem semmilyen formában nem következhet be, hiszen az alkotmány jogorvoslati elvének megfelelően bírósághoz is lehet fordulni a törvényben szabályozott módon. A mostani törvényjavaslatnak egy nagyon roko nszenves eleme az, hogy nem állítja azt magáról, hogy ezzel véglegesen lezárta ezt a kérdést. A Salamon László által felvetett egyik megoldási módról például kifejezetten szól, arról, hogy meg kell vizsgálni az egyes tárcáknak azt, hogy a konkrét államigaz gatási eljárásokban mely eljárásoknál lehet alkalmazni azt a megoldási módot, amelyet Salamon László a tartási szerződésekkel kapcsolatos ügyek intézésénél példaként említett. Így van. Vannak nem vitásan olyan ügycsoportok, amelyekben lehetséges, hogy az á llamigazgatás mulasztása, az államigazgatás hallgatása egyenlő lehet azzal, hogy úgy tekintjük, az állampolgárnak az igényét ezzel teljesítettnek lehet tekinteni. De tragikusnak tartanám például ezt a módszert egy építési hatósági eljárásban, ahol egy épít ési engedélynek a megadása például a szomszédok jogait is eléggé tragikusan érinthetné egyszerűen azzal, hogy ha valaki nem hoz döntést, nem vállalja ezért a felelősséget - csak formálisan azzal, hogy nem dönt , akkor bármiféle kérelem ezzel teljesítettne k lenne tekinthető. S mi történik akkor, ha nem a szomszédokat sérti ez, hanem esetleg összedől a ház a későbbiekben. Azt hiszem, az ilyen példák mutatják, hogy normatívává, általános szabállyá tenni ezt, amit most Salamon László felvetett, és amelynek a m egoldási lehetősége benne van magában a törvény indokolásában is a későbbiekre, ezt nem lehetne normatívává tenni a jelenlegi körülmények között.
