Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
3510 beszélni. Mindebből levonható tehát az a következtetés, hogy a jelenlegi hatásköri szabályok és a bírósági szervezet - mármin t a jelenlegi bírósági szervezet - mellett hosszabb távon sem várható elmozdulás a folyamatban maradt ügyek számát illetően a helyi bíróságokon, amely ügyhátralék mintegy három esztendeje 180200 ezer ügy körül stabilizálódott. A bírósági ügyviteli és szám ítástechnikai infrastruktúra elavult, és nem homogén. A bíróságainkon több mint 460 - jórészt eltérő - nyomtatvány van forgalomban, és a számítógépek 60 százaléka elavult; 10 százalék alatti az azonos programok száma. Az épületek mintegy 60 százaléka felúj ításra szorul. Már említettem a főváros kritikus helyzetét, amiben némi enyhülést jelentett a Budai Központi Kerületi Bíróság, illetőleg a Pesti Központi Kerületi Bíróság új helyen történő elhelyezése. A közeljövőben befejeződik a Fővárosi Bíróság átalakít ása, és remélhetőleg új épületbe költözik a Fővárosi Főügyészség is, és mind a két szervezet gondjai ezzel enyhülnek. Elemeztük a bírákra vonatkozó jogszabályok hatályosulását is, és ebből az elemzésből fontos következtetések adódtak. Ezek a szabályok tart almukat, lényegüket tekintve - miként azt már korábban is említettem - helytállóak, megfelelőek, megfelelnek a jogállami követelményeknek, ugyanakkor a gyakorlatban jó néhány ellentmondás alakult ki érvényesülésükben, és ezeket a bírósági igazságügyi refor m keretében fel kellett oldani. Milyen megnyilvánulásai voltak ezeknek a problémáknak? Egyik ilyen problémaként kell említenem, hogy a végrehajtó hatalom ellensúlyaként elméletileg jogosan beépített különböző bírói testületeknek döntési hatáskört biztosító rendelkezések a gyakorlatban esetenként diszfunkcionális működést eredményeztek, megbontották az összhangot a hatáskör és a felelősség között. Az összhang megbomlása oda vezetett, hogy sem a bíróságokon belül, sem az Igazságügyi Minisztérium és a megyei b íróságok esetében az igazgatás nem rendelkezett hatékony eszközökkel, és ez befolyásolhatta, befolyásolta a munkaszervezést és a munkateljesítmények alakulását is. (11.00) Mint már említettem, a bírói jogállásra vonatkozó szabályozás bizonyos szűkössége kö vetkeztében nem került meghatározásra, és elválasztása a bíró munkavégzési kötelezettsége és a bírói függetlenség tartalma. A jelenlegi szabályozás a bíró kötelezettségeiről mindössze nagyon röviden szól, és nem került világosan meghatározásra az, hogy hog yan lehet a bírót mint munkát végző személyt igazgatási szempontból elhelyezni egy munkaszervezetben, különösen egy olyan munkaszervezetben, amellyel kapcsolatosan vannak bizonyos jogosítványai a végrehajtó hatalomnak. Ezek voltak tehát azok a szabályozásb eli - és még jó néhány más, kisebbnagyobb - ellentmondások, melyek a gyakorlatban kialakultak, melyek indokolttá tették a jogszabályok közötti összhang újbóli megteremtését. Az elmúlt időszakban sok új jelenséggel is találkozhattunk az igazságszolgáltatás gyakorlatában, amely az utolsó néhány esztendő sajátjaként jelent meg: új elkövetési formák, a gazdasági perek alakulása. Mindezekre az új kihívásokra is meg kell találni a válaszokat az igazságügyi reform keretében. A bírósági szervezet és az eljárás két ségtelenül szoros összefüggésben van egymással. Az új eljárási elvek módosítólag hathatnak egy létező szervezetre, és a hatásköri változások felvetik a szervezeti elemek változásának szükségességét. Ma az eljárási jogok nem biztosítják eléggé az ügyek megf elelő elosztását a különböző bírósági szintek között, és nem szorítják rá az ügyfeleket a célszerű, felkészült, gyors pervitelre. A bírósági szervezet és a bíróságok működésének problémái tehát mindezek alapján megállapíthatóan összetettek, évtizedes múltr a vezethetők vissza, és együttesen eredményezték annak a bizonyos értelemben negatív képnek a kialakulását. Itt tehát nem egyszerűen az időszerűség és az igazságügyi reform összefüggéseiről van szó, hanem sokkal többről. 1995ben a kormány beterjesztette a Háznak, és a Ház néhány ponttól eltekintve együttes támogatással elfogadta azokat az eljárási módosításokat, amelyek a büntetőeljárás, a polgári perrendtartás, a cégeljárás szabályait egyszerűsíteni és praktikusan egyszerűsíteni kívánták. Ennek az úgyneve zett gyorsító csomagnak kétségtelenül volt pozitív hatása - elsősorban a büntetőperek
