Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 21 (271. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvén... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
3507 Azt is szeretném kiemelni ezen a téren, tisztelt Ház, hogy a szabadon választott parlament történetében első ízben va n alkalma az Országgyűlésnek olyan átfogó törvénycsomagot tárgyalni, amely jelenleg 7 elemből - és néhány héten belül kiegészülve 11 elemből - áll; ilyen, a koncepcionális összefüggéseket is világossá tevő, átfogó törvénycsomag egyetlen tárgykörben sem ker ült 1990 óta az Országgyűlés elé. (10.40) A szabályozás során, a jogi szabályozás keretében most az alkotmánykoncepció tárgyalása mellett hat törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg a Ház: a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról; a bírák jogállásáról és j avadalmazásáról; az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról; az ítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról; a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról; illetőleg az ügyészségi szolgál ati viszonyról és adatkezelésről szóló törvény módosításáról. A szabályozás feladatai mellett a reform menetében, annak során nagyon fontosnak tekintjük a munkakörülmények és a munkafeltételek javítását a bíróságokon és az ügyészségeken. Erre vonatkozóan a z elmúlt időszakban több kormányzati erőfeszítés történt, aminek eredményeképpen 1996ban - tájékoztathatom a tisztelt Házat - stabilizálódott a bírói, ügyészi kar, minimalizálódott a pályaelhagyás, és az új előmeneteli rendszer a bíróság és az ügyészség e setében ezt a pályamegtartó képességet tovább erősítheti. Úgy érzem, hogy a bírói, ügyészi kar stabilitása az egész igazságszolgáltatási szervezet működése szempontjából az egyik legfontosabb garanciális tényező az ügyek szakmai megítélésének javulására, i lletőleg a szakmai tapasztalatok olyan tárházának kialakítására, amely jobban felvértezi a bírákat és az ügyészeket az eljárások lefolytatására. Emellett nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy méltó körülmények között dolgozhassanak a bírák és az ügyészek, hogy az épületek, amelyek bizony nagyon rossz állapotban vannak, megújuljanak, felújításra kerüljenek, hiszen különösen a fővárosban vált a helyzet tragikussá. Ezen segítettünk a Budai Központi Kerületi Bíróság elhelyezésével '96 januárjában, és reményeink szerint néhány hónapon belül sor kerül a Pesti Központi Kerületi Bíróság átköltözésére is az Igazságügyi Minisztérium épületébe. De ugyanilyen fontosnak tekintjük az informatikai rendszer fejlesztését, ami nélkül ma már elképzelhetetlen korszerű igazságsz olgáltatás. És természetesen nagyon fontosnak tekintjük azt a személyi feltételek körében, hogy megfelelő képzési rendszerek és formák teremtődjenek a bírák és az ügyészek képzésére, éppen abból a szempontból is, amit néhány perccel ezelőtt említettem: az európai igazságügyi együttműködés követelményeihez történő felkészülés érdekében és tekintetében. Ennek a reformnak a kialakításában, az átfogó koncepció kialakításában szeretnék utalni azokra a folyamatosságokra, azokra a kontinuitási elemekre, amelyek a reform tekintetében történetileg, szakmailag és politikailag egyaránt jelen vannak, és egyaránt befolyásoló tényezőkként hatottak. A történeti folyamatosságról csak annyit szeretnék elmondani, hogy tulajdonképpen a reform szervezeti megoldásaiban sok tekin tetben ahhoz az igazságszolgáltatási szervezethez nyúlik vissza, amely a XIX. század utolsó harmadában, a polgári átalakulás időszakában Magyarországon létrejött. Ebből tehát nyilvánvaló a határozott kontinuitás; azon a nyomvonalon haladnak a törvények, il letőleg a törvényjavaslatok, amelyeket az 1869. évi IV. törvény, a bírói hatalom gyakorlásáról született törvény megrajzolt; ezeknek a továbbfejlesztéséről van szó. És visszatérünk oda, amit a négyszintű rendes bírósági szervezet kialakítása eredményezett a XIX. század végén, 1890ben, az 1890. évi XXV. törvénycikkel. Ezzel kapcsolatosan gyakran elhangzik az az érv vagy vád, vagy kritika, hogy vajon korszerűe mindez, és nem túlságosan múltba néző és múltba tekintő az a javaslat, amit a reform tartalmaz. Me ggyőződésem, hogy nem, hiszen itt a hatáskörök jobb elosztásával - és éppen emiatt a terhek átrendezésével - sokkal többet tudunk segíteni a bíróságok túlterhelésének csökkentésében.
