Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. február 11 (244. szám) - Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
351 Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a megoldás nem alkalmazható minden esetre, hiszen korábban ezért beszéltünk számos ügymenet kapcsán a testre szabott megoldások szükségességével. De bizonyos körben igénybe vehető lenne, lé nyegesen nagyobb körben, mint amire már ma is van a magyar jogban példa. Mert létezik ez a mai jogunkban is két területen: a szakhatósági jóváhagyás körében, illetve az eltartási és öröklési szerződések jóváhagyásának körében. Azt természetesen alaposan, a z egyes eljárások és ügyek természetét egyenként számba véve kellene megvizsgálni és felmérni, milyen körben lehet ezt a megoldást alkalmazni. Ebből a szempontból a törvényjavaslat nincs megfelelően előkészítve, és ezt a szakmai természetű munkát hevenyész ett, egyheti időtartamban előterjesztett módosító javaslatokkal nem lehet megoldani. Valószínű, hogy ezt az eljárást az esetek sokfélesége miatt nem lehet az államigazgatási eljárás általános szabályozásának szintjén megoldani tételesen, hanem megkerülhete tlennek tűnik egy - az általános szabályokba iktatott - felhatalmazás alapján a különleges eljárási szabályozás igénybevétele, elsősorban törvényi, de legalább kormányrendeleti szinten. (12.00) A törvényjavaslat által elsőként előirányzott megoldást, a mul asztó szerv hatáskörének a felettes szerv által történt átvételét csak mint egy szubszidiárius megoldást tartjuk elfogadhatónak, de azt is csak két együttes feltétellel. Az egyik természetesen az alkotmányossági szempontok megvalósítása, vagyis az alkotmán yban annak lehetővé tétele, hogy kivételesen - a mulasztás következményeinek enyhítéseként - a felettes közigazgatási szerv az alárendelt közigazgatási szerv hatáskörét magához vonhassa. A másik feltétel a törvényjavaslatban megjelent szankciós jogkövetkez mény elgondolásának továbbfejlesztése. Mint azt már elmondottuk, a FideszMagyar Polgári Párt nem látja értelmét egy, csak az adatszolgáltatás, nyilvántartás, hatósági ellenőrzés szűk körére szorítkozó és olyan bírság alkalmazásának, melynél az állam egyik zsebéből a másikba vándorol a pénz. Úgy látjuk, mivel a mulasztásnak, a hatóságok késedelmes eljárásainak az ügyfelek a kárvallottjai, indokolt, hogy a hatóságokkal szembeni anyagi természetű büntetés az állampolgárok javára realizálódjon. A mai magyar ha tósági tevékenységben a jogállamiság viszonyai között is az a tényleges helyzet, hogy az állampolgárok, az eljárások érintettjei, az ügyfelek sokszor kiszolgáltatottjai a hatósági ügyintézés gyengeségeinek, mulasztásainak, miközben, ha netán az állampolgár vét el bármilyen, akárcsak formai jelentőségű szabályt, esetleges határidőt mulaszt - aminek adott esetben még csak jelentősége sincs , akkor bizony a hatóság törvényi rendelkezések alapján egyébként nagyon gyakran ráhúzza az állampolgárra a vizes lepedő t; utalok itt különböző bírságokra, amikre az ügyfelek mulasztása kapcsán gyakran sor kerül. Mi úgy gondoljuk, itt az ideje, hogy ezt az egyirányú utcát megváltoztassuk. Ne csak az állampolgár fizessen bírságot abban az esetben, ha ő valamilyen mulasztást követ el, hanem ez fordítva is történjék meg: a hatóságok is fizessenek az állampolgároknak, az ügyfeleknek akkor, ha ők mulasztanak. Tisztelt Képviselőtársaim! Amit itt javasolunk, annak elvi alapja is van. Az adók, a közterhek többek között az állam szol gáltatásának ellenértékéül szolgálnak. Az állam, az állami szervek, a kvázi hatóságok adót, illetékeket, jövedékeket és különböző címen járulékokat szednek be, ezért különböző szolgáltatásokra kötelesek a társadalom felé, és többek között működni is kötele sek, és munkájukat határidőben elvégezni is kötelesek. A FideszMagyar Polgári Párt a törvényjavaslatban foglalt megoldás helyett tehát javasolja, hogy a hatóságok késedelmes ügyintézése esetén a sérelmet szenvedő ügyfelek részesüljenek bizonyos, az időmúl ással arányos késedelmi térítési díjban, amelyet a mulasztó szerv legyen köteles az ügyfeleknek, illetve az állampolgároknak megfizetni. Meggyőződésünk, hogy a mulasztások esetére általánosan alkalmazott ilyen szankciók fenyegetése mellett a minimálisra sz orulna vissza a mulasztás, a késedelem jelentősége.
