Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Személyi ügy: - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés és a szerződés szerves részét képező 1992. január 29-i és 199... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
3420 mód, ami 1991 óta zajlik, erre jórészt alkalmas lehet. Gondoljunk arra, hogy olyan euró pai szintű hatalmak, mint mondjuk Németország, vagy jelentősebb egyéb államok mint Hollandia, vagy kisebb államok mint Liechtenstein is perben - és részben haragban - áll Oroszországgal, a vissza nem szolgáltatott, a háború után valamilyen módon odakerült műkincsek ügyében. Én azt hiszem, ez egy hosszú, verejtékes folyamat lesz, amelyik a két ország kapcsolatát részben meg is terhelheti; de én azt hiszem, ezzel a gesztussal, ha most az Országgyűlés ezt a becikkelyezést elutasítaná, nem segítene, hanem ártan a ennek az ügynek. Én arra kérem a képviselőtársaimat, hogy a jövő heti végszavazáskor mindenképpen az országgyűlési határozati javaslat becikkelyezése mellett döntsenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) (19.50) ELNÖK (G . Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Csapody Miklós úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Abban, hogy ennek a valóban nemzeti kérdésnek a tárgyalásánál ilyen kevesen vagyunk, azt hiszem, hogy nem pusztán a távollévő, jelenleg nem látható - nemcsak azért, mert közvetítés nincs, de a teremben nem látható - képviselőtársaink a hibásak, hanem felvethető adott esetben a házvezetésnek az a gyakorlata is, amelyi k nem képes különbséget tenni alapszerződés és alapszerződés között, amely nem képes különbséget tenni, hanem csak nyomja be a javaslatokat, mint a darálóba. Nem képes különbséget tenni például a magyar nemzeti műkincsek ügyében és más, más szempontból ugy ancsak fontos alapszerződések között. Azonban, tisztelt Országgyűlés, legyen szabad emlékeztetni arra a tényre, hogy mindazok a műkincsek, amelyeknek a tételes számát Németh Zsolt képviselőtársam egy bizonyos kataszter összeállítása szerint 60 ezerben álla pította meg, én egy másik forrás alapján - ugyancsak hitelesnek tekinthető forrás - alapján 120140 ezer közé eső tételszámot tudok idézni; ez a szám Rácskay képviselőtársam előtt sem ismeretlen. És az a műkincsállomány, amit Szabad György képviselőtársam, noha ez természetesen lehetetlen, körülbelül 100 dollármilliós tételekben állapított meg, és ami egy virtuális kereskedelmű műkincskereskedelem világpiaci árait tekintve 3 és 4 milliárd amerikai dollár közé tehető, nos, tisztelt képviselőtársaim, a magya r műkincsállomány - amely természetesen nem pusztán műkincsekből, könyvekből, könyvtárakból, hanem sokféle berendezési tárgyból állott , ez a műkincsállomány nem hadizsákmány. Ez a megszállás kezdetekor rablások és fosztogatások, budapesti polgári lakások , trezorok, pénzintézetek, bankok széfjeinek felnyitásából származik; ez dunántúli területek udvarházainak és kastélyainak kirablásából származik, és hangsúlyozom mindazon kedves hallgatók számára, akik egyáltalában érdeklődnek még e téma iránt, hogy most én nem a Németországba hurcolt műkincsekről beszélek, hanem arról a műkincsállományról, ami magyar nemzeti értéket, magyar zsidó vagyont jelentett. Tehát én a kérdést hátulról teszem fel. Nem az a kérdés, hogy vissza kellene kapni, hiszen vissza kellene ka pni természetesen az írott európai jog és az írott európai jogszolgáltatás szelleme és gyakorlata alapján egyaránt; vissza kellene kapnunk az egyre inkább fakuló történelmi igazság alapján; vissza kellene kapnunk ezeket a kincseket természetesen az írásba nem foglalt európai szellemiség jegyében. Azonban, ha vissza kellene kapnunk - és visszakaptuk volna , akkor ezeket a kincseket a magyar államnak - második lépcső - vissza kellene adnia jogos tulajdonosainak, tehát vissza kellene adni mindazoknak a zsidó és nem zsidó, meghurcolt ellenállók élő családtagjainak és utódainak, akiknek a családjába ezek a műtárgyak és műgyűjtemények tartoztak. Ha pedig nem adjuk vissza őket, akkor majd a magyar államnak egyszer éppen azért, mert magyar nemzeti értéket képvisel, meg kellene vásárolni.
