Országgyűlési napló - 1997. évi tavaszi ülésszak
1997. május 20 (270. szám) - Személyi ügy: - A Magyar Köztársaság és az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság között Moszkvában, 1991. december 6-án aláírt, a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szerződés és a szerződés szerves részét képező 1992. január 29-i és 199... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP):
3421 Én azonban nem a távoli és beláthatatlan jövővel szeretném képviselőtársaimat untatni, hanem utalni arra - és ez a lényeg , hogy itt nem hadizsákmányról van szó, hanem egyszerűen rablás és fosztogatás útján elhurcolt műkincsek töme géről. Egy képviselőtársam utalt már arra, hogy a jelenlegit megelőző kulturális kormányzat, illetve kulturális minisztérium, miniszter mulasztásainak is valóban ebben szerepe vane vagy nincs. Nos, az természetes, hogy egy ilyen igen nehéz partnerrel, min t az orosz kormányzat vagy azon belül legalább a Grabal Intézet, egy ilyen igen nehéz partnerrel szemben semmiképpen sem az a kedveskedő, Európára kacsintgató, gesztust gesztusra halmozó, voltaképpen a nemzeti érdeket nem mindig szem előtt tartó magatartás üdvözlendő, hanem sokkal inkább az a fajta szívós, kitartó rendkívül korrekt és határozott küzdelem, aminek mindig voltak nyomai e folyamat során. Azonban az tény - és ez adott esetben az európai integrációra is igaz , ha valaki tudtára adja a tárgyalópa rtnerének azt, hogy ő minden áron be kíván lépni, mondjuk, az unióba, akkor annak látatlanban a legmagasabb árat szabják. Ha valaki nyilvánvaló teszi azt a partnere számára, hogy jogtalanul történt ugyan, de mi azért, ha lehet mégsem teszünk meg ennek érde kében mindent, mert Oroszország nagy ország, a Szovjetunió meg még nagyobb volt, akkor elképzelhető, hogy a kellő, következetes, sziszifuszi aprómunka és diplomáciai érdekképviselet híján körülbelül az a válasz alakul ki - nem az orosz dumában alakult ki e lső vagy második lépésben, hanem az orosz politikai közéletben , az a tónus és az a felfogás, hogy voltaképpen magától értetődően orosz állami tulajdonról van szó, és kialakult az a politikai akarat, amely a számunkra negatív, és mi éppen azt a pozitív po litikai akaratot hiányoljuk, amelynek következtében nem értjük, tisztelt Országgyűlés, hogy a kormányzat ezt a kérdést, ezt az alapszerződést, pontosabban ezen alapszerződésnek a kihirdetését miért hozta be most az Országgyűlés elé. Mi volt az a sürgető kö rülmény - Szabad György képviselőtársammal teljes mértékben egyetértőleg , miért kell voltaképpen nekünk azt a pici jelzést megtenni, hogy persze hogy az Orosz Föderáció nagy ország, persze, hogy maximálisan jó kapcsolatokra törekszünk, de azért egy alaps zerződést még velünk szemben is be kell tartani, és ami a nemzetközi jog alapján ide jár vissza, azt elvárjuk, és éppen a kölcsönös jószomszédsági - persze, ez a szomszédság áttételes - kapcsolatok elmélyítése és erősítése érdekében vajon melyik oldalról t eendő gesztus? Arról az oldalróle, ahonnan politikai akarat hiányában nagyon régóta nem kapja meg nemcsak Magyarország, hanem más európai országok sem azt, ami visszajár; vagy pedig valami érthetetlen különbséget tenni nem tudás következtében afféle pirul ó jófiúként, jó tanulóként a Magyar Köztársaság Országgyűlése gyakoroljon egy gesztustalan gesztust, egy semmit nem érő automatizmust éppen egy olyan kérdésben, ami nekünk olyan nagyon fontos? Éppen ezért - egyetértőleg a Fidesz képviselőinek felvetésével - javaslatunk az, hogy mérlegelje a kormányzat azt, hogy itt vane a kellő politikai idő arra, hogy az Országgyűlés a rá jellemző higgadtsággal, nyugodtsággal... (Mádai Péter nevet.) ... és indulatmentességgel - mert azért képviselőtársam is tudja, hiszen majdnem mindig itt ül velünk együtt, hogy ez egy olyan kérdés, amiben a Ház tud önfegyelmet, tud higgadtságot, tud nyugalmat tanúsítani, nemzeti érdekről van szó. Nos, tehát mivel nem ítéljük úgy, hogy itt ennek az alkalmas politikai ideje, fontolja meg a kormány azt, hogy a kihirdetést egy alkalmasabb és talán a másik oldal részéről is egy kicsit gesztusdúsabb időpontra halasztja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Szabó Lajos Mátyás úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Mindenkivel egyetértek, aki előttem felszólalt és azt mondta, hogy valóban - idézem Szabad Györgyöt - "fundamentális jelentőségű " alapszerződés kihirdetéséről vitatkozunk most. Egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy nekünk tennünk kell
